2008. dec. 1.

Nem voltam...

.. a babakiállításon, pedig - ott fenn látják lelkem - nagyon készültem rá.. S aztán-- miért is nem? Novemberi nyálkás eső, depis hangulat, bőghetnék- jaj, pont ezen a napon kapott el minden.. azaz már előző éjjel is: készültem a zsákbamacskákkal, és egyetlen vonalat sem voltam képes végigvarrni a géppel, végül kézzel estem neki, s közben jól eláztattam a mackóimat.. Néha van, hogy csak úgy jó egyet bőgni, és belekeseregni mindazt, ami felgyülemlett... Nah, ez annyira jól összejött, hogy még másnap is folytattam.. :( Bocsánatot kérek mindenkitől, aki esetleg úgy érezte, hogy cserben hagytam volna, és nagyon örülök, hogy maga a kiállítás és a találkozó is ennyire jól sikerült amúgy..
A hangulatingadozás pedig.. Kastanie írt egy jó kis eszmefuttatást arról, hogy egy kreatív hajlamú egyént milyen (plusz) stresszforrások is érhetik így ünnepek táján.. Pár órája még helyeseltem, aztán jobban belegondoltam: engem nem is az zavar, hogy nem tudom az összes sk. elképzelésemet megvalósítani, hanem az, ha szakítok is rá időt, akkor sincs kinek. Jó, Sára értékeli. Pont. Cserébe az egész család sugározza felém, a "hátennekmeg-miértelme"- érzést, "hisz ilyesmit potom pénzekért a boltokban is lehet kapni".. (Babakiállítás- babavarrás-családi reakció: "biztos, hogy ezzel kell most foglalkoznod?") Engem meg nagyon zavar, hogy ők nem úgy tartják fontosnak a készülődést, mint én... Már október óta figyelek minden egyes elejtett szót- vajon ki mire vágyna, minek örülne.. (Neeeem, nem sk... hanem ami nekik értékes, hasznos, meglepetés..) S ahogy közeleg az ünnep: "mit vegyek a lányoknak", "tessék, itt a pénz, vegyél, ami kell"... Jaj, tudom én, hogy jószándékkal, meg azt is, hogy tudják, mennyire raplis vagyok, és nem akarnak tiltólistán szereplő bóvlit venni, de (talán idén érzékenyebb is vagyok az átlagnál), annyira lehervaszt ez a "hajráünnepeljünk, mertígykell" mozgalom, hogy még az erő is kiszáll belőlem.. Pedig tényleg egy igazi jó kis ünnep kéne.. mert nálunk van, aki még fogékony a csodákra.. :) (és a lányok is.. :D)

10 megjegyzés:

  1. A mai napig nem tudtam ezt feloldani, ez azért nálunk is fennáll, de beletörődtünk félig-meddig. Egyik évben azt találtuk ki, hogy pl. a nagyiéknak a Gellért fürdőbe jegyeket vettünk, hozzá készített piperetáskával. Az nem sikerült olyan jól, igaz, vidéken laknak. A színházjegy már jobban bejött. Nagy gyerekeknek uszodabérlet, koncertjegy, jógabérlet ajándéknak elég jól sült el.Így legalább a tárgyak nem szaporodtak, vagy ki lehetett egészíteni valami kreatív aprósággal, ami hangulatában illik hozzá.

    VálaszTörlés
  2. Nehéz...az SK az ember lányának a szíve csücske és ha már belerakta
    a lelkét,elvárná,hogy azok értékeljék leginkább,akik közel állnak hozzá.Az elején ezt meg is fogalmaztam magamnak,naivan és elég sarkasan:Ez nekem nagyon fontos,ebben vagyok leginkább ÉN,ha valaki,aki elvileg szeret engem,ezt ennyire rosszul tűri,semmibe veszi,lenézi,akkor itt valami óriási képmutatás van,lehet,hogy nem is szeret...vagy nem venné a fáradtságot hozzá,hogy igazán megismerjen ?
    Amikor kamaszkoromban életem első rongybabáját megvarrtam,teljesen kézzel,és tényleg nagyon jó lett,apám elszörnyedt,hogy hogy voltam képes erre egy egész napot elpazarolni...ma már büszke rám,de én,azt hiszem,muszájból kezdtem eladásra varrni,hogy ne nézzenek már ilyen görbe szemmel rám.Mert ha pénzt hoz,akkor megbocsájtható,de egyébként hülye dili.
    A tágabb rokonságban van olyan,aki most már direkt kéri az általam varrt ajándékot,pedig kezdetben fintorgott hozzá.
    De fel a fejjel ! Két apró mellett nem könnyű,szinte lehetetlen még erre is időt találni...talán legközelebb varrj valamit csak magadnak és ne is törődj vele,ki mit szól hozzá. :-)

    VálaszTörlés
  3. Majd idővel elfogadják a
    " hóbortodat ".
    Azt viszont nagyon sajnálom, hogy nem jöttél. Jót tett volna a rossz
    hangulatodnak a kézzelfogható
    összetartozás érzete, és a látvány
    no meg az hogy nem vagy egyedül.
    Megszámolni sem tudtam hány gyerek szaladgált körülöttünk.
    Örülök , hogy blogolsz , és hogy
    megtaláltalak.
    Aranyosak a lányok.

    VálaszTörlés
  4. Dragam, ezt nagyon sajnalom. Azt hiszem a csaladi `tamogatas` a legnehezebb resz. Vagy van, vagy nincs. En nem gondolom, hogy az emberek nevelhetoek, max megtanulnak ugy tenni:-(
    Tegnap nekem is volt egy rossz pillanatom, `minek ez, mikor potom penzert meg lehetne venni` tipusu. De en szerencses vagyok mert Miklos is es a mamaja meg a testvere nagyon SK partiak.
    Tudod en azt gondolom, hogy a gyerekeknek ezzel a sajat kezzel keszult dolgokkal adunk valamit, ami vedelmet nyujt nekik, korbeveszi oket. Nekem gyerekkorom legmelegebb emleke, amikor nagynenemnel nyaraltam es varrtunk a kedvenc babamnak 4-5 ruhat. Nem az uj ruhak, hanem ahogy egyutt valogattunk, es lattam a csodat.
    Egyebkent meg vard csak ki, hogy Sara oviba menjen es kideruljon, mennyire ugyes, jo az izlese stb. es mindenki `tudni` fogja miert...
    Ezert sajnalom, hogy messze laksz, mert egy kozosseg,a kik hasonloan gondolkodnak sokat segit.

    VálaszTörlés
  5. Sajnálom, hogy így alakult. Az a maci egy tünemény lett. Én is eladás párti vagyok. Elméletben :-)) Ha valaki pénzt áldoz egy kézművesmunkára, akkor biztos tetszik neki, megbecsüli és jó helyre kerül az ember munkája. Nem lehet a családtagokra erőltetni feltétlen az ember belülről fakadó mániáját. Na majd kifejtem ezt egyszer a saját blogomon. Beszélek itt neked összevissza.

    VálaszTörlés
  6. Szia Io, most találtam rád:) Szerencsére nálunk a család értékeli az sk. ajándékokat, néha többet is szeretnének, mint amennyit bírok készíteni.
    Kár, hogy ilyen messze vagyunk egymástól:(
    Régebbi téma: Nekem is hiányzik a régi topic.

    VálaszTörlés
  7. Szia!

    Bármilyen nehéz, szerintem tarts ki! Neked van igazad és pont! Biztosan lesz nek még hullámvölgyek, de nemsokára Sára olyan nagy lesz, hogy teljes mellszélességgel fog melléd állni és akkor a többiek hiába tiltakoznak, aztán pár év múlva Kata is! HA pedig mégsem változnak, akkor már az unokáiddal nem lesznek ilyen problémák :-)

    VálaszTörlés
  8. Drága IO! tudom mit érzel, mert a mi családunkban is volt, aki nem értékelte a kreatívitásomat. Mire ráébred és értékelte, addigra késő volt, mert teljesen eltávolodtunk egymástól. Szerencsére nem az én részemről történt, így különösen nem érdekelt. Azt csinálom most is, ami jólesik, nem amit a nagycsalád dirigál. A pénzt meg elfogadhatod és költsd kreatív dolgokra, amiből egyedi és személyre szóló dolgokat készíthetsz a gyerekeidnek.:)Ne add fel,ők elöbb megunják.:D

    VálaszTörlés
  9. Szia IO!
    Sajnálom, hogy nem voltál ott, de megértem hiszen a két pici is épp elég gond! Ne szomorkodj, hogy nem értenek meg. Nem kell mindenkit megváltoztatni sem neked, sem nekik. A lányokat jó irányba viszed és ez a fontos!És csak ez a fontos!
    Nálunk már elfogadták, ha rossz kedvem kétszer annyit varrok, és elvonulok a varrós szobámba.( Te ezt még persze nem tudod megtenni a két pici mellett.)
    Puszi Andrea

    VálaszTörlés
  10. Lányok, mindnyájatoknak köszönöm a kedves szavakat, nagyon jólesik.. tényleg jó lenne, ha nem lenne ekkora a távolság- egy jó kis közösség vélhetően enyhítené a családi közönyt.. De ez van, ezt kell szeretni.. talán tényleg változnak majd.. :D

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails