2008. dec. 11.

Szomorú...

.. az én Sárám. És a Mama is.. Emiatt meg persze mi is. A történet: a hétfő éjjel rendkívül mozgalmas volt- Kata átlag két-három ébredését hajnali egytől Sára megspékelte fél-egy óránkénti megriadásokkal, heves zokogásokkal... mi meg csak értetlenül bámultunk; mi történt? "Fáj valamid?" "Neeem.." "Félsz valamitől?" (Nah, ez is megérne egy külön bejegyzést..) "Neheemm.. " "Bántott valaki?" "IIIgeeen!" Pfhh neki, hajnali háromkor... "Ki bántott, édesem?" "A MAMAAAA!!!" (mindezek heves vállrázkódások, szívszaggató könnypotyogások közepette.)

A Mamáról (=anyósom) tudni kell, hogy egy bárányba oltott anyatigris: végtelen türelmű, a családjáért mindenre képes, és Sárát (mint ahogy az a nagyszülőknél már szokás) egyszerűen imádja. Egyetlen rossz tulajdonsága: nagyon a szívére veszi a dolgokat, és befelé emészti magát.. Elképzelhető, mit érez hétfő óta.. :( A bántás pedig: "Azt mondta a Mama, hogy menjek haza, de én nem mentem...." A történtek valójában: náluk ebédeltünk előző nap, és Sára - az újabban szokásos trendi szerint- makacsul nem szólt, nem adott puszit, kikerülte Mamát. Ha az hozzászólt, egyszerűen csak rákiabált: "Nem érdekel, menj haza!!" Mama persze nem mondott semmit, én igyekeztem erélyesen rászólni Sárára, s mondtam neki, itt csak a Mama küldheti haza őt, s nem fordítva...

S most úgy érzem, hiábavaló volt éveken keresztül, hétről hétre elolvasni a NL-ban Vekerdy írásait, mert kéremszépen, teljes erővel dühöng nálunk a dackorszak, és olyan, de olyan tanácstalanok vagyunk, hogy azt elmondani sem tudom. Az én szép, kedves, jólnevelt tündéremet elvitték az ufók és helyette egy morc kismanót hagytak itt nekünk. "Most olyan leszek, mint a többi kisgyerek: DURCI!!" Jaj, nekünk. Nem köszön, nem öltözik, nem válaszol, nem hall... nem ad puszit, felénk legyint.. és hisztizik!! És ami talán még ennél is rosszabb: teljes bizonytalanságban tart minket: már azt hisszük, hogy kidolgoztunk valami technikát, ami bevált, mert átmenetileg jobb a helyzet, aztán mégse..

Ami most tovább fűszerezi az amúgy is remek helyzetet - és "szerencsére" ez lehetett a sírás valódi oka - reggelre belázasodott.. :( Azóta már az egész családot leterítette a takonykór, mindenkinek fája a torka, a zsebkendő és a méz pedig ipari mennyiségben fogy.. Kata legalább már túl van a lázas szakaszon, de az orrocskáját porszívózni kell, és nagyobb a szopiigénye, Sára meg extrán bújós. (Néha helyettesíthet az itthon fellelhető manókészlet ill. az a félkész baba, aminek már -papírforma szerint- rég el kellett volna készülnie..) Ezek mellett a karácsonyi készülődés üteme szinte nullára redukálódott. Az elképzeléseimből eddig kb. az esti diázgatások valósultak meg.. De - éljen a pozitív gondolkodás!- legalább Karácsonyra senki sem betegszik meg (talán..) :)

13 megjegyzés:

  1. Bizos, hogy a készülődő betegség is "besegített" a történtekbe. Gyógyulgassatok :)
    Nehéz ilyenkor tanácsokat osztogatni, ha valaki nem Vekerdy Tamás pl., talán nincs erre általános, minden helyzetben elővehető "stratégia". Rögtönözni kell, amit éppen a józan eszünk meg a szívünk diktál. És nem kellene rásütni a lányra a dackorszak bélyeget, mert az elsősorban a Ti hozzáállásotokat befolyásolja.
    A nagyit meg nyugtasd meg, mert ők tudnak igazán belebetegedni egy ilyen szituációba :).

    VálaszTörlés
  2. Nálunk se köszön, meg ellentmond dafke. Ha mondjuk, hogy Vera csináld meg ezt vagy azt, közli- Vacskamati vagyok! :DD És persze nem csinálja.
    Ilyenkor azzal nyugtatom magam, hogy az lenne az igazi gond, meg probléma, ha a sarokban ülne és mindent megcsinálna, meg szótfogadna 3 évesen, önálló akarat nélkül. Küzdünk, mi is rendesen hogyan is csináljuk. Szóval kitartás, meg gyógyuljatok. :-)

    VálaszTörlés
  3. Biztos hogy a Doktornéni jól látja,
    már lappanghatott a betegség.
    És Kedves Anyuka bizony lehet egy gyerek dafke, ahogy Kriszti is irja.
    Én ma délelőtt Somát vigyáztam tegnap volt 3 éves. Az összes amit
    ki tudtam csikarni, az a nem ,
    netudon, nenakaon volt.
    Minden tiszteletem Vekerdy Úré, de
    Vekerdyné asszonyt megkérdezném, mikor a Kisvekerdyek dacoltak, Ő a
    könyvet nézte, vagy a szivére, és a józan eszére hagyatkozott? vajh ?
    Na csak azt akartam mondani ne légy szomorú, és gyógyulást.

    VálaszTörlés
  4. Dragam, eloszoris ne OLVASS semmi okosat, csinald, csak ahogy jonak erzed!! Meg csak kovetkeztes se kell legyel. Tudod en miert utalok ilyeneket olvasni, mert mar ELORE felek, jaj mi lesz ha dackorszak jon, ha ez jon meg az... es mikor ott van ugy erzem velem is meg kell tortenjenek azok a remtortenetek. Ez tenyleg olyan lazarervines, mikor jon a szomorusag es a Mikkakmakka jon, aztan jol elszaladnak elole.
    Egyebkent nekem ilyenkor egyetlen dolog segit. Nulla negativ figyelem (kiabalas, vita, leszidas, ez a legnehezebb resz, kozombos hangon elkuldeni time out-ra (ez nem a sarokba allitas, hanem mikor az ember kilep abbol, amiben van, egy hely, ahol senki nincs ha nem otthon vagyunk, ha otthon, akkor az agyuk) ez nem buntetes, hanem izolalas.
    De a lenyeg, ez nem olyan, ami megelozheto, kikerulheto, ha jol csinalsz dolgokat. Pont ugy nem, mint hogy hasra esnek, meg a terdukrol lejon a plazur:-)

    VálaszTörlés
  5. A felénk legyintés, az nálunk is van, de nem az a gond, hogy nem válaszol, hanem be nem áll a szája. És olyanko rtör rá, hogy nem akarom, nem csinálom, amikor elvileg semmi értelme sincs. Egyik pillanatról a másikra. Aztán rájöttem. Mindíg akkor, amikor fáradt. Csak a jeleket nem mindíg veszem még észre idben, emrt ezt bizony nem lehet órához kötni. És a legújabb: "HAgydd abba!" Mindegy, hogy áéppen puszit kap, énekelek neki, vagy éppen leszidom valamiért. A mimikáját már meg sem említem, néha kimegyek a szobából röhögni egy jót. Szerintme a betegség miatt jött ennyire ki rajta, és meg fog oldódni, hodd el. A nagyikkal meg sajnos mindegyik csinálja, de igazából rajtad áll valahogy bosszút vele (vagyis jelzi a nemtetszését), hogy nem csak vele vagy, rá figyelsz, ott hagytad, bármennyire is imádja a nagyit. Vekerlét meg egyebet sosem olvastam, pedig lehet, hogy néha rám fért volna. De azért előbb utóbb onnen-onnan helyretettek, ha felismertem, a helyretételt. Kitartást, Jobbulást! A karácsonyhoz meg igazából csak szeretet kell. Ne görcsölj a készülődés miatt!

    VálaszTörlés
  6. Exi, Te tényleg egy jóságos tündérnagyi vagy! Sok pussz- biztosan Vekerdyné is küldene..:D

    Ebből is látszik, mennyire túlparázom időnként a dolgokat: Ezkriszti, Amaranta és Kicsoda is érintett, Ti mégis olyan lazán álltok hozzá... Valahogy az aggaszt, hogy eddig - minden fenyegetés ellenére (ti. elrontom a gyerekeket), úgy tűnt, jól mentek a dolgok, Sára arra fejlődött, amerre én helyesnek gondoltam. Aztán most itt ez a helyzet és Sára ugyanazokra a dolgokra teljesen másként reagál: azaz nincs meg a pozitív feedback, hogy igen, jól csinálod, így lesz a gyereked kedves, tisztelettudó és fantáziadús.. meg még mittudoménmi. És persze akkor jön az ugyeénmegmondtam, mert már hathetesen is el lehet rontani, kényeztetni.. blabla..

    Kriszta, végül én is ennél a verziónál cövekeltem le: ha ráérünk, hagyom, hadd hisztizzen magában, ha sietni kell, szó nélkül viszem, öltöztetem stb... Néha ehhez kell a legerősebb kötélideg. :)

    Ahama, nagyon elgondolkodtam azon, amit mondtál: végső soron azt hiszem, mégiscsak az a legjobb hozzáállásunk, hogy mindezt a dackorszaknak tudhatjuk be, hisz ha abból indulnék ki, hogy ez nem az, akkor az valóban az eddigi nevelési elveimet és irányt ásná alá..

    (Helyzetjelentés: Sárának középfül+ torokgyuszi, Katának hörghurut, nekem állatinagy nátha vörös krumpliorral, feltételezett szinténközépfüllel.. Jaj. Köszönöm a jókívánságokat.. :D)

    VálaszTörlés
  7. Ezkriszti! Vacskamati??! LOl.. csak nem a Négyszögletűt olvassátok neki?

    VálaszTörlés
  8. Ismételten elhatárolódom a tündérségtől, csak átéltem már , vagyis most is több gyerek és unoka dackorszakát . És még nem tudod milyen a kamaszkor.
    Hja ezt hivják életnek.
    Mielőbbi gyógyulást kivánok Mindannyiotoknak.

    VálaszTörlés
  9. Hú,mi van itt...szegénykék,gyógyuljatok.
    A dackorszak is érdekes,de kamaszkori változata se kutya.Mi most abban vagyunk és csak nézem értelmes 16 évesemet,hogy lehet ennyire hároméves a reakcióiban.
    Én is mindent elolvastam,de...
    mondok egy példát:már amikor a fiamat vártam,megvettem ezt a könyvet:
    http://www.parkkiado.hu/konyv.php?alkatid=10&id=218&katid=S
    jól akartam csinálni,na :-)
    Végig is olvastam azonnal,egy mukkot nem értettem belőle,mintha nem is gyerekekről szólna.Kölcsönadtam valakinek,iskolás volt már a csemete,amikor hazakerült a könyv.Beleolvastam itt-ott,és nagyon bólogattam-utólag világos lett minden,jha,de utólag könnyű...

    VálaszTörlés
  10. Minden szó ismerős! Amúgy szerintem is a betegség a fő ok, legalábbis tapasztalatom szerint minden kirívó hiszti után jön egy belázasodás-takonykór. Nekem sokszor az szokott segíteni, hogy megpróbálom tudatosítani, hogy a kis replikázó, még ha épp ellenségnek is tűnik, alapvetően imád engem, csak próbálgatja oroszlánkörmeit.
    Az elrontásról meg annyit, hogy szerintem nincs ember, aki tökéletesen csinálná az egyes részleteket. Csak a nagy egésznek kell stimmelni, ahhoz meg jó Vekerdy is, más is. (gyerek személyének tisztelete, feltétel nélküli szeretet és egyéb ilyen irányelvek.) Ezen belül meg elrontjuk egyszer-egyszer, de sebaj, meg kell tanulni a frusztráció-kezelést is a gyereknek.

    VálaszTörlés
  11. Igen. Négyszögletű leváltotta Rumcájszot. Korábban az volt a sláger, aztán férjem próbálkozott újítani, hogy ne unja annyira. Azóta elalváshoz Négyszögletűt követel a kisasszony. Szerintem kicsi hozzá, de ez úgytűnik cseppet sem zavarja!
    Más gyerekéről lévén szó, könnyen higgadt az ember. :-) Itthon nálunk is harcok vannak. Most szakirodalmat sem olvasok. Lehet hogy kéne, de ha éppen lenne rá lehetőség, akkor inkább regenerálódok, ami nálam a varrás/festés.

    VálaszTörlés
  12. Katafolt: ez a kis varázsló nagy bánata? :D
    Anyahajó, Neked is köszi a biztatást- azért az vigasztaló, hogy mások is benne járnak ebben a cipőben.
    Kriszti, örülj a Négyszögletűnek, nálunk dühöng az Annapetigergő láz, amit alapvetően nem bánok, de azért jó lenne néha már mást is olvasni. (A picik most tanulják édes anyanyelvüket, nem baj, ha néha nem értik teljesen, amit hallanak, de a Lázár mesékben annyi jó kis hangutánzó-hangképző- vagy csak úgy , jólhangzó szó és kifejezés van, hogy csak jót tehet nekik.. mi is bepróbálkoztunk már egyszer-kétszer, de aztán jött Anna, Peti és Gergő.. :D)

    Úgy tűnik azért igazatok lett: a betegség múlóban, és kisebb atrocitásokkal a lányom is fel-felölti újra angyali arcocskáját. (Gondolom nekem is nagyobb a türelmem így, hogy már ln sem vagyok beteg..)

    VálaszTörlés
  13. Ma baba-mama klubboztunk, éééés..., a lányod igencsak jó hatással van az én fiacskámra. VAn egy 10 hónaposunk is, és kicsit összevesztek a babakonyhán. Többször szóltam, hogy vigyázzon a picire, de végül az lett az eredménye, hogy az a fenekére huppant és felemelte ez ellen a hangját. Szóltam a fiamnak, hohy kérjen bocsánatot, mert a mBarnina ez rosszul esett. Erre először is oda jött hozzám, lehajtott fejjel, roskadt vállal, megölelt én is megöleltem, és szóltam, hogy simizze meg a kisfiút, mert most sír (persze nem igaz sírás volt), és csodák-csodája, odamnet és megsimogatta, még azt is mondta neki, hogy jól van baba! Utána ölelkezős rohamot kapott, a vele egyidős Domi pedig csak nézete, ilyet sem látott még a fiamtól :-) A fiam a Sárától annál inkább :-DD

    Gyógyultok?

    és ami alényeg! Teljesen nugodtak maradtunk, mi anyukák és nem is volt most nagyobb gond a gyerekekkel. Ez egy zártabb közösség és sok mindent megbeszékünk együtt. Húztak már ki így tüskét belőlem!

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails