Karácsonyi sokminden, ami eddig kimaradt...

Ünnepek után gondolom, nem lesz már érdekes, így most mesélnék még néhány fotóról, apróságról. Az sk. ajándékok gyanítom, utolsó pillanatban készülnek ismét el, így azokról majd csak ünnepek után.. : D

Adventi koszorút idén nem tudtam mutatni, bár a korábbi években mindig nagyon büszke voltam rá- sokat is molyoltam velük, talán ezért is döntött úgy a család, idén meglepnek egy kész boltival szülinapom alkalmából.. Hát, tényleg jól meglepődtem.. :-o Sebaj, így legalább több időm maradt másra, bár az időfaktor menedzselése nálam sajna, többnyire még csak elméletben működik.. :D Viszont biztató, hogy minden évben faragok valamicskét a hátrányomból, és eddig még mindig sikerült 24-én tartani a karácsonyt.. :D

Először is szeretnék mutatni néhány mütyürt: ezek eredetileg a babakiállítás zsákbamacskájára mentek volna, de mivel én sem mentem, ők is itt ragadtak. :( Idén a karácsonyfára kerülnek..

Mivel nagyon gyorsan elkészíthetők és nagyon aprók, utolsó pillanatos repiajándéknak, ajándékkísérőnek, karácsonyfadísznek is alkalmasak. (A szabásminták a honlapomon találhatók.)

Az almák kísérleti példányok; olyan starking-féle formájút szerettem volna készíteni, aztán... talán Márta néninél olvastam a következő, varrós Murphy törvényt: "Ha valamin több napon át agyalsz, s végül jó komplikáltan meg is csinálod, tuti, másnap egy pofon egyszerű megoldás jön szembe veled a neten.. " Ez most is így történt. Több megvarrt csálé alma után jutottam el a pirosig, s másnap rábukkantam egy hasonló formájúra az új Tildas könyvben.. :P Igaz, ez nem ráncos.. És még van egy specialitása: ILLATOS! Egy pici organza zsák van belevarrva szegfűszeggel, fahéjjal - egy-két napon belül a tömőanyag is átveszi az illatot. Jellemző, hogy a hozzá tartozó "dizájnos" levelet csak megrajzoltam, a kivarrásig már nem jutottam el. (Hirdetés: ezúton keresek végtelen türelmű, nagy kézügyességű vállalkozókat, akik a kísérleti modelljeimet megvarrnák helyettem.. :D) Oks, szeretek varrni, de - többekkel ellentétben- tervezni, álmodozni sokkal jobban, és a legjobban nem az alkotás folyamatát szeretem, hanem a VÉGEREDMÉNYT.. Tehát ha már egy estésnél tovább tart egy project, esélyes, hogy hónapokra a fiókban köt ki.. :)

Íme egy ilyen eset: az adventi naptár (mely idén más tekintetben is igencsak csonka még..) dekorációja lett volna ez a kis ufo, melyet a készítés eléggé kezdetleges formájában lenyúlt nagyobbik lánykám. Úgy kell nekem: ha lenne türelmem kivárni a végét, s nem tömés után rögtön az arcát készíteném, Sárának sem lenne tán olyan vonzó. (Waldorfosok! Hol van valami irodalom a félkész babák káros hatásairól? Mert nálunk ők állnak általában az érdeklődés középpontjában.. :D) Ez a kép közvetlen azelőtt készült, mielőtt kicsentem volna Sára mellől Elizát ( ő nevezte el így- szerencsére újabban leveszi a névadás gondját a vállamról, persze, ilyenkor néha sajnálatos balesetek is történnek, mikor pl. "Bambinak" stb.. nevezné a babáit.. :P), hogy felvarrjam a végtagjait. Jövőre már Sárával együtt számlálgathatja a csillagokat az ablakban.. :D

Eh, bocs, kissé csapongó lettem.. szóval az adventi naptár: tavaly Ki1csodának remek ötlete született- ezt az Együtt a gyerekekkel blogon idén le is írta. Fel sem tudom sorolni a sok előnyét: ideális türelmetlen gyerekeknek, hisz nem tudják előre kibontogatni a csomagokat, mivel csak egy van mindig, nincs cirkusz, kunyerálás, hogy csak naaa, még egyeeeet! :D Ideális a szülőknek is, mert nem kell egy rohamban beszerezniük (pláne elkészíteniük!) az összes apróságot, lehet romlandó/hűtendő finomságokat is belerejteni, s nem kell 3x5 cm-es méretre korlátozni a lehetőségeket.

Nálunk az alapkoncepció így valósult meg: (...és volna meg.. :P)

Az ablakban havas táj, mely legalább egy kicsit enyhíti a valódi hulló pelyhek hiányát.. A kép sajna, nem adja jól vissza, de igazi térbeli látványt adnak a zsinórokról lelógó apró textilgombok, amik szintén hópelyheket hivatottak jelképezni, a fontosabb funkciójuk pedig, hogy pontosan 24 db található belőlük.

Az ötlet az lett volna, hogy minden napra került volna egy csillag, s ahogy a gombok fogynak, szaporodnak a csillagok, de a betegségekkel tarkított készülődés mellett sajna, nem volt energiám megvarrni az összeset.. :( Így csak néhány került fel, a többi jövőre pótlódik. Vigasz talán, hogy Sára még kicsi az idő múlásának érzékeléséhez, így nincs akkora jelentősége a visszaszámlálásnak.

A doboz sem nyerte el végleges borítását, egyelőre az egyik karácsonyi anyagom lett rátűzve.. Sára azóta már professzionálisan tud masnit kioldozni, és naponta minimum hatszor rohan megnézni, mit hozott az angyal.. :D Néha a dobozka kicsinek bizonyul, mint ahogy a képen is látható.. :D
(Sára kommentárja: "Nahát, ez az angyalka milyen ügyes! Mennyi mindent varázsol a gyerekeknek!! :))


És még egy kis dicsekvés a végére: Sára karácsonyt (=karácsonyfa idei megnevezése) rajzolt.. :D (A képet a szerkesztő fentre töltötte be, de azt hiszem, így is hagyom, hisz ennél jobb helyre nem is kerülhetett volna.. :D)

Nyugodt, hangulatos készülődést és szépséges, havas ünnepeket kívánok mindenkinek!

Dobozmánia

A gyerekszobába készült régebben az a doboz és még jópár társa: ez még csak ideiglenes verzió, ha visszaköltözünk az átalakított lakásba, akkor készítem majd el a véglegeseket. A Varrjunk együtt! fórumon került elő a téma, ott írtam le azt a leírást, amit a honlapomra is átmentettem, hogy később is könnyen előkereshető legyen. Remélem, érthető a leírás és lesz, aki hasznosnak tartja majd az ötletet! :)

Naptár

Scrappeltem egy naptárat a nagyiknak , persze messze több időbe tellt, mint számítottam rá.. hiába, ha az ember csak hébe-hóba készít ilyesmit.. (meg is látszik rajta..) De mivel Katának szeretnék egy később kinyomtatható babanaplót is szerkeszteni, azt hiszem még van lehetőség a fejlődésre.. :D Ezúton is köszönet Krissznek, aki évről évre megszerkeszti éselérhetővé teszi a naptárat.. :) Ezek a fotók a legkedvesebbek nekem ebben az évben.. :D

Tündérlakoma

A lányokkal tegnap Mamáékhoz sétáltunk, ebédre voltunk hivatalosak. Sára rögtön hátraszaladt a kertbe, ami még ebben a nyálkás időben is idilli: szép, sudár gyümölcsfák komor barnában, a gondosan halomba gyűjtött, túlérett cukkinik üde narancsban, a petrezselyem friss-, a kelbimbó hamvaszöldben. Sára leguggol a kel mellé. "Anya, nézd! Harmatcseppek!" Azzal óvatosan megfogta kicsi kezével a kel levelét és kihörpölte belőle a harmatot. Kérésére letörtem neki egy öblös levelet, ebben szépen összegyűjtögette magának a harmatcseppeket, majd kecsesen kiitta. Papa jön: "Sára, futás, kész az ebéd!" Mire a lánykám: "De Papa! Én már nem vagyok éhes... nem látod?! Épp harmatcseppeket reggeliztem! " :) Ezek szerint mégsem fotoszintetizál.. :D

Szomorú...

.. az én Sárám. És a Mama is.. Emiatt meg persze mi is. A történet: a hétfő éjjel rendkívül mozgalmas volt- Kata átlag két-három ébredését hajnali egytől Sára megspékelte fél-egy óránkénti megriadásokkal, heves zokogásokkal... mi meg csak értetlenül bámultunk; mi történt? "Fáj valamid?" "Neeem.." "Félsz valamitől?" (Nah, ez is megérne egy külön bejegyzést..) "Neheemm.. " "Bántott valaki?" "IIIgeeen!" Pfhh neki, hajnali háromkor... "Ki bántott, édesem?" "A MAMAAAA!!!" (mindezek heves vállrázkódások, szívszaggató könnypotyogások közepette.)

A Mamáról (=anyósom) tudni kell, hogy egy bárányba oltott anyatigris: végtelen türelmű, a családjáért mindenre képes, és Sárát (mint ahogy az a nagyszülőknél már szokás) egyszerűen imádja. Egyetlen rossz tulajdonsága: nagyon a szívére veszi a dolgokat, és befelé emészti magát.. Elképzelhető, mit érez hétfő óta.. :( A bántás pedig: "Azt mondta a Mama, hogy menjek haza, de én nem mentem...." A történtek valójában: náluk ebédeltünk előző nap, és Sára - az újabban szokásos trendi szerint- makacsul nem szólt, nem adott puszit, kikerülte Mamát. Ha az hozzászólt, egyszerűen csak rákiabált: "Nem érdekel, menj haza!!" Mama persze nem mondott semmit, én igyekeztem erélyesen rászólni Sárára, s mondtam neki, itt csak a Mama küldheti haza őt, s nem fordítva...

S most úgy érzem, hiábavaló volt éveken keresztül, hétről hétre elolvasni a NL-ban Vekerdy írásait, mert kéremszépen, teljes erővel dühöng nálunk a dackorszak, és olyan, de olyan tanácstalanok vagyunk, hogy azt elmondani sem tudom. Az én szép, kedves, jólnevelt tündéremet elvitték az ufók és helyette egy morc kismanót hagytak itt nekünk. "Most olyan leszek, mint a többi kisgyerek: DURCI!!" Jaj, nekünk. Nem köszön, nem öltözik, nem válaszol, nem hall... nem ad puszit, felénk legyint.. és hisztizik!! És ami talán még ennél is rosszabb: teljes bizonytalanságban tart minket: már azt hisszük, hogy kidolgoztunk valami technikát, ami bevált, mert átmenetileg jobb a helyzet, aztán mégse..

Ami most tovább fűszerezi az amúgy is remek helyzetet - és "szerencsére" ez lehetett a sírás valódi oka - reggelre belázasodott.. :( Azóta már az egész családot leterítette a takonykór, mindenkinek fája a torka, a zsebkendő és a méz pedig ipari mennyiségben fogy.. Kata legalább már túl van a lázas szakaszon, de az orrocskáját porszívózni kell, és nagyobb a szopiigénye, Sára meg extrán bújós. (Néha helyettesíthet az itthon fellelhető manókészlet ill. az a félkész baba, aminek már -papírforma szerint- rég el kellett volna készülnie..) Ezek mellett a karácsonyi készülődés üteme szinte nullára redukálódott. Az elképzeléseimből eddig kb. az esti diázgatások valósultak meg.. De - éljen a pozitív gondolkodás!- legalább Karácsonyra senki sem betegszik meg (talán..) :)

Nem voltam...

.. a babakiállításon, pedig - ott fenn látják lelkem - nagyon készültem rá.. S aztán-- miért is nem? Novemberi nyálkás eső, depis hangulat, bőghetnék- jaj, pont ezen a napon kapott el minden.. azaz már előző éjjel is: készültem a zsákbamacskákkal, és egyetlen vonalat sem voltam képes végigvarrni a géppel, végül kézzel estem neki, s közben jól eláztattam a mackóimat.. Néha van, hogy csak úgy jó egyet bőgni, és belekeseregni mindazt, ami felgyülemlett... Nah, ez annyira jól összejött, hogy még másnap is folytattam.. :( Bocsánatot kérek mindenkitől, aki esetleg úgy érezte, hogy cserben hagytam volna, és nagyon örülök, hogy maga a kiállítás és a találkozó is ennyire jól sikerült amúgy..
A hangulatingadozás pedig.. Kastanie írt egy jó kis eszmefuttatást arról, hogy egy kreatív hajlamú egyént milyen (plusz) stresszforrások is érhetik így ünnepek táján.. Pár órája még helyeseltem, aztán jobban belegondoltam: engem nem is az zavar, hogy nem tudom az összes sk. elképzelésemet megvalósítani, hanem az, ha szakítok is rá időt, akkor sincs kinek. Jó, Sára értékeli. Pont. Cserébe az egész család sugározza felém, a "hátennekmeg-miértelme"- érzést, "hisz ilyesmit potom pénzekért a boltokban is lehet kapni".. (Babakiállítás- babavarrás-családi reakció: "biztos, hogy ezzel kell most foglalkoznod?") Engem meg nagyon zavar, hogy ők nem úgy tartják fontosnak a készülődést, mint én... Már október óta figyelek minden egyes elejtett szót- vajon ki mire vágyna, minek örülne.. (Neeeem, nem sk... hanem ami nekik értékes, hasznos, meglepetés..) S ahogy közeleg az ünnep: "mit vegyek a lányoknak", "tessék, itt a pénz, vegyél, ami kell"... Jaj, tudom én, hogy jószándékkal, meg azt is, hogy tudják, mennyire raplis vagyok, és nem akarnak tiltólistán szereplő bóvlit venni, de (talán idén érzékenyebb is vagyok az átlagnál), annyira lehervaszt ez a "hajráünnepeljünk, mertígykell" mozgalom, hogy még az erő is kiszáll belőlem.. Pedig tényleg egy igazi jó kis ünnep kéne.. mert nálunk van, aki még fogékony a csodákra.. :) (és a lányok is.. :D)