2009. dec. 19.

Ho-ho-hóóóÓÓ!!!

Most jöttem be hólapátolásból, majd' lefagy a fülem, szakad továbbra is a csillogó, csodaszép hó, végre a kapunkra is kikerült a kopogtató, megtaláltam a karácsonyi CD-ket és most olyan de olyan felhangolt vagyok!!! Most állunk neki a csajokkal a mézesek sütésének! Nektek is legalább ilyen boldog készülődést az elkövetkezendő napokra!!

2009. dec. 18.

Elfogyott a ragasztófátyol? Kérj apától egy csokor virágot!! :D

Aki már egy kicsit is ismer, tudja, hogy adj uram, de most mindjárt, típus vagyok. Tegnap nagyon akartam applikálni, de sehol nem találtam a ragasztófátylamat.. A rendkívül rendetlen varróasztalomon viszont ott hányódott még egy darab dekorvetex, ami arra várt, hogy angyalszárnnyá lényegüljön. Ezt az anyagot a virágárusok szokták használni csokrok kötésénél. Tudjátok, az a csomagoló, ami úgy néz ki, mit egy elvékonyodott mosogatórongy.. :D

Korábban is használtam már ezt az anyagot tündérszárnyként, több réteget összefogva és tűzve, illetve nyáron kipróbáltuk Sárával a rétegek összevasalásából készült matériát is.. (amit fotókkal is jól dokumentáltam, és feljegyzéseket is írtam hozzá, csak aztán valahogy post nem született belőle.. :D)

Mivel már tudom, hogy működik a vasaló alatt és azt is észrevettem, hogy nagyon hasonlít a textúrája a ragasztófátyolhoz (csak vastagabb kissé), tettem egy próbát: egy sütőpapírra felrajzoltam a kívánt formát, majd négyszög formában körbevágtam, Ugyanekkora darabot vágtam ki a vetexből és a textilből is, majd ugyanebben a sorrendben egymásra fektettem őket, és 2-es fokozaton 2x5 mp-ig a textilen tartva a vasalót, összeolvasztottam őket (Vagy addig, míg egyek nem lesznek.) Egy picit meggörbül a három rétegű lap így, de ettől nem kell megijedni, mert a papír lehúzása után ez megszűnik. A papír eltávolítása előtt kivágjuk a formát. A papírt úgy kell lehúzni, mint egy matricát: ha nem akar jönni, kicsit meg lehet törni az egyik saroknál.. Aztán a ragasztós textilt az alapra tesszük és forró vasalóval (ha bírja, mehet max-on is) ráolvasztjuk. Mozgatás nélkül pár mp-ig rajta kell hagynia vasalót. Aztán már lehet is tűzni!!! :D

A módszer előnye, hogy egy figurát egy az egyben át lehet másolni a papírra vele, nem kell figyelni a tükrözésre sem, mert ha a rajz ceruzás oldalát tesszük a vetex felőli oldalra, a megfelelő irányba néz majd az alak.

Mivel ez a vetex talán vastagabb a fátyolnál, lehet, hogy vékonyabb anyagokhoz túl durva lenne.. én egy vastag lenvászonra vasaltam, ahhoz tökéletes. Szóval a vékonyabb anyagokkal azért óvatosan! :D (Hamarosan lesz ilyen irányú tapasztalatom is, akkor frissítek a poston..)

Én megyeszékhelyen lakom, mégis sok rövidáru boltban nekem kell elmagyaráznom, mi is az a ragasztófólia. Amim van, az is Pestről származik.. Talán más hátrányos helyzetű varróst is kisegít ez a módszer, elvégre, ha jól felszerelt kreabolt nem is, virágüzlet mindenütt akad.. :D

És hogy mi készült applikációval? ... rövidesen képek jönnek!! :D

2009. dec. 16.

Fogpiszkáló, ha el nem szúrom..




Ismeritek a szakállas viccet a gerendát farigcsáló paraszt bácsiról, ugye? Tegnap én is így jártam varrás közben.. Bár Zelnice már egy ideje nem tett fel új feladványt, én azért kitartóan varrogatom a csajoknak a zöldségeket, többnyire saját fejem után. Van olyan, ami - teljes meglepetésemre - elsőre is jól sikerült, mint pl. a gomba, sárgarépa, vagy a borsó.







Aztán voltak olyanok is, amik elég jók lettek, de még van rajta mit finomítani, mint pl. a tök, az eper vagy a paradicsom... De hogy pont a TOJÁS fogjon ki rajtam?? Na, erre nem számítottam... És hogy miért nem? Mert ehhez volt szabásmintám! Először ugyan saját mintát szerkesztettem, négy cikkből, de ez inkább hasonlított egy gúlához, mint tojáshoz... Sebaj, emlékeztem rá, hogy egy húsvéti Tildában volt szép hímestojás... A kisebbet választottam ki magamnak, hogy megvarrjam.. ám míg a könyvben ezek a kreálmányok megfelelő ráutaló magatartást tanúsítottak - tojásfán lógtak, szép színesen, natúrban egyáltalán nem néztek ki tojásként.. Sokkal inkább egy sokat bántott antik teniszlabdára hajaztak.. Próbáltam valahogy segíteni a dolgon, és elkezdtem cikkenként bevenni belőle.. ekkor már kicsit emlékeztetett a tyúktermékre.. Naaaagy elégedetten bele akartam tenni a tojástartóba, de.. nem fért bele!! Pfh... na, itt jutott eszembe a régi vicc a bácsiról.. fogtam egy IGAZI tojást, meg a szabásmintát, és elkezdtem levagdosni- próbálgatni... Egyszerű forma.. de jól kifogott rajtam.. Végül ilyen lett a végeredmény, már csak ötöt kell varrnom! Ha valakinek szintén nehézsége támadt volna, szívesen kölcsön adom a szabásmintát! :))



A lányok egyébként nagyon örülnek a csurranó-cseppenő textilkajcsiknak: tegnap nagy lelkesen forgatták a tükörtojásokat..amik bezzeg elsőre sikerültek! :D

(Több kép a már elkészült zöldségekről Flickr albumomban.. )

2009. dec. 14.

Ha borongós a napom..

.. akkor nem vidít fel a megmaradt vékonyka hóréteg látványa sem, nem érzem a Karácsony szellemét, nem tudom összekaparni magam, hogy haladjak a házimunkával, csak halmozódnak a feladatok.. A lányok is megérzik ezt (rajtam? vagy ilyenkor tényleg van valami a levegőben? ) , s jól rátesznek egy lapáttal, ők is nyűgösebbek, nyafogósabbak. Még a babavarrásnál is a nemszeretem résznél tartok: 6 pindurnak, meg egy nagynak kellene teletömni kezét-lábát, hogy végre ruhát kapjanak.. (Egy centis nyíláson betömködni a vatelinpelyheket több, mint idegőrlő...)



Nem hittem volna, hogy lesz ma valami, ami kilendít ebből a szürke hangulatból...

De akkor jött a postás.. A szemén láttam, milyen kíváncsi, mikor egy hatalmas, nehéz borítékot nyújt át a kerítésen- egy borítékot, amin egy nyúl kukucskál...
Én is megdöbbentem, mert egy aprócska csomagra számítottam, amiben Fércjutka "teszelésre" (hihi.. :D) küld csatokat a csajsziknak... Erre ezt a kényeztető estét provokáló készletet találtam a borítékban:



Köszi itt is Jutka, egy valóságos angyal vagy! :)

Az égiek most amúgy is a tenyerükön hordozhatnak, mert a múlt héten meg Bodzabeánál nyertem egy gyönyörűséges ékszer szettet.. Most törhetem a fejem, hogy mit vegyek fel hozzá Karácsonyra.. :) Bea olyan gyönyörű fotót készített róla, meg sem kísérlem mással helyettesíteni. :)

Dóri pedig ezt a díjat küldte nekem, amit nagyon szépen köszönök neki, de nem hinném, hogy nagyon megérdemelném: egy angyalka, egy koszorú, amit a blogomon idén Karácsony címszóval eddig fel tudtam mutatni.. hm.. elég soványka mérleg.. :D Nem láttam szabályokat, kinek, hánynak kell, lehet tovább adni a díjat, de mivel Kiskalács-Dórinál ötöt számoltam, az ilyne kedves, jókedvre derítő gesztusokat pedig nem szívesen ölöm el azzal, hogy a lánc nálam szakad meg, következzen öt olyan blog, ahová én járok szívesen, ha a Karácsonyra szeretnék kicsit hangolódni. :D

2009. dec. 1.

Random.org




.. egy kicsit bénáztam vele... De azért csak sikerült kifotóznom a monitort.. :D

Elmúlt éjfél, Katát is sikerült visszaaltatnom, így itt az ideje, hogy mindenkinek megköszönjem a jókívánságokat, s hogy benézett ide egy kicsit. Míg olvastam a gyűlő kommenteket, úgy éreztem, " de jó lenne, ha ide kerülne az angyalom" - nehéz ezt szavakba önteni, de jó érzés volt olvasni, érezni, hogy szeretettel várnák. Végül ötvenen kerültetek játékba, és a random számsorsoló a 7-est húzta ki.




Hetedikként pedig Julcsi írt kommentet.. :D Julcsi, a címed - valahol megvan- de nem bánnám, ha megkímélnél a kutatástól és elküldenéd újra... :)
(Az első gondolatom az volt, jaj, nem is fog beleilleni a szép piros-rózsaszín dekorodba az én barna angyalkám.. azért remélem, megleled majd a helyét, hogy ő is részese lehessen a Nálatok zajló szép készülődésnek.. :))

A többieknek pedig ezúttal -egy ugyanannyira őszinte, szívből jövő, - de csak virtuális őrangyalt küldök.. Szeretettel. Békés Adventet!

2009. nov. 30.

Kukucs!




Sok sok képpel lógok még Nektek.. (Bár amennyire "remek" fotós vagyok nem lesz benne sok köszönet.. ) De ahogy haladok előre a nagytakarítással, majd szépen fotózgatom a házat.. (legalábbis a már elkészült részeket..) Ma az adventi koszorúnkat szeretném megmutatni Nektek.. Nagy lelkesedéssel csinálom sk. évről évre.. általában az első vasárnapot követő hajnalon.. :P



Idén azonban valami csoda folytán időben elkészültem (pedig még Sára is segített.. :D) , így a vasárnapi nagy családi szüli-és névnapozás alatt közösen meg is gyújtottuk az első gyertyát. Az esti fotók borzasztóak lettek, úgyhogy ma újat csináltam. A konyha egy kis része is belekerült a fotóba (persze szándékosan.. :D)



A sorsolásról: sikerült jó értelmetlenül megfogalmaznom a dolgot- tehát aki ma éjfélig jelentkezik, még játékban van Gizelláért- s holnap reggelre meg is lesz a gazdája! :)

2009. nov. 22.

Szülinapon innen és túl... (GIVEAWAY!)


Két napja múlt egy éves a blogom, két nap múlva lesz a szülinapom (nem titkolom, hányadik, de hacsak nem kérdezik, azért már nem híresztelem.. :D)

Gondoltam, itt az ideje, hogy én is kedveskedjek azoknak, akik megtisztelnek a figyelmükkel.
A zsűriztetésre készülve két angyalom készült, ő, Gizella, kifejezetten erre az alkalomra..



Akik nem az indexes Babavarró topicról ismernek, talán még nem tudják a Fanni-angyalok történetét... Ezt a szabásmintát két éve terveztem egy jótékonysági vásárra: Gönye Fanni egy 19 éves kis hölgy, aki koraszülötten agyvérzést kapott- a szülei emberfeletti erővel mozgattak meg minden követ állapotának javulása érdekében. Két éve, Karácsony előtt a DNR alapítvány jótékonysági vásárt szervezett, hogy Fanni kijuthasson Kínába őssejt-terápiára. Az Index foltvarrós topicosai közösen készítettek a vásárra egy gyönyörű takarót. Én is varrtam bele blokkot, de akkor már a babavarrós világot éreztem inkább saját terepnek. Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha Fanninak lennének saját őrangyalai, s magam is meglepődtem, milyen sokan kedvet kaptak az elkészítéséhez. Nagyon megható volt látni a sok segíteni akaró embert, s nekem külön szívet melengető érzés volt figyelni, mennyi alakban és értelmezésben kel életre az általam elképzelt baba. Fanni végülis kijutott a kezelésre, igaz, az összeg nagy részét a szülők fedezték hitelből. Most a második útra gyűjtenek. Időről időre benézek a honlapra új hírekért, de a kezelés után sokáig semmi infot nem lehetett olvasni róla.. úgy tűnik, a honlapon a gyűjtés is megtorpant..



Én mindenesetre elhatároztam, a jövendőben (remélhetőleg) eladott Fanni angyalaim bevételének felét neki utalom majd át. Jó lenne, ha valóban javítanának a kezelések az állapotán, és neki és családjának is könnyebb lenne egy kicsit.

A eddig elkészült babák és az eredeti szabásminta az Indexbabán is láthatók, de most a Flickr-en is nyitottam egy külön csoportot nekik- akinek van már elkészült angyala-babája ez alapján a szm alapján, s van kedve feltölteni, itt teheti meg. Még egy érdekesség: az eddigi angyalokat (a szárnytalanoknak valahogy nem lett nevük) magyar királynékról neveztem el.

Az ajándékozásról: remélem, Gizella Nektek is tetszik legalább annyira, mint Nekem... aki szeretné magáénak tudni, egyszerűen hagyjon itt egy kommentet, András napon pedig kisorsolom, kihez repül majd...

(U.i.: Akinek már van Fannija - akár nála, akár még nálam, természetesen azt is örömmel látom a jelentkezők között.. :D)

I designed this angel for a charity fair for Fanni, a young little lady, who had a cerebral haemorrhage at her birth- her parents collect money for her stem cell therapy. Many angels were born till now, you can see them at Indexbaba, or at Fanni's angels Flickr-group .

My new angel, Gisela made for the occasion of my birthday- if you'd like to have her, please leave a comment till midnight of 30th, Nov.

Sára költészete..

Amikor először megkérdezték a kiscsoportosomat, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, tanácstalanul nézett ránk... (Idővel majd megszokja a kérdést, kb. 35 éves koráig jópárszor fel fogják még tenni neki.. :D) Hogy kisegítsem, elkezdtem felsorolni a foglalkozásokat (óvónő, fodrász, varrónő, orvos, tudós, boltosnéni.. stb..) Nos, türelmesen várt, míg soroltam, az orvosnál már vett egy mély levegőt, hogy közbevágjon, aztán meggondoltam magát.. Mikor odaértem, hogy meseíró, rögtön felkiáltott : "Igen, az leszek! " - azóta bárki kérdezi, kapásból azt válaszolja, ő könyvíró lesz..

Ha így halad tovább, lehet is belőle valami, mert magában játszogatva, sokszor verselget.

Leutóbbi gyöngyszemei:

Sárosan és vizesen,
Megyek haza vizeten.
Köntösben és záporozva,
Sétálgatok tántorogva..

És egy mélyebb tartalmú:

Apám, anyám sírja mellett
Poroszkálok csendesen...

(Oks, ez nem túl hízelgő, múltkor egy "anyám sincsen, apám sincsen" kezdetűt hangolgatott-énekelgetett magában... Ismerős téma?- az Isten és haza majd biztosan később jön... :D Vagy vigyem inkább pszichomókushoz? :DD (Szó sincs róla..)

2009. nov. 21.

Lélekmelengető...

Nálatok is ködös, hideg, nyálkás idő van? Ez az igazi november... Bár én novemberi születésű vagyok, ezt a hónapot találom az egész évben a legbánatosabbnak... Ilyenkor kell extrán rásegíteni, hogy átvészeljük a ragyogó őszi színkavalkád és a gyertyafényes andvent közti pár hetet... Ha délutánra Te is lemerülsz és már semmihez sincs kedved, főzz egy csésze jó meleg igazi kakaót, burkolózz egy meleg plédbe (egy pár melengető gyapjúzokni is jól jön ilyenkor), és olvasd el ezt a csodás mesét, melyet Juliane írt és mesés babáival illusztrált.

2009. nov. 19.

Rudolfnak mindig piros az orra?



Hétvégi feszültséglevezetőként kötöttem meg ezt a régóta dédelgetett tervet. Egy nagyon pici gombócom van csak ebből a finom, régi gyapjúfonalból, imádom a szép, melírozott színét.. vajon hol szerzek majd ilyet megint, ha elfogy??!

A rénszarvas pillanatok alatt elkészült, nem úgy a lábszárvédők és a sál, melyek 2-es tűvel 3 soronként váltakozva 8-12 szemmel körkötéssel készültek. (Asszem, ez csak a kötősöknek mond valamit.. :D )

Az orra persze piros lett, mert Sára meséiből tájékozódtam, hogy Rudolfé csakis olyan lehet.. Meg azt is hallottam azóta, hogy a szarvain égősort visel- korábban csodálkoztam is, szegény tán belegabalyodott egy karácsonyfába?? Esetleg egy tengerentúli kultúrát jobban ismerő valaki felvilágosíthatna... Mindenesetre az égősor helye már megvan.. azon még gondolkodom, kellenek-e vajon rá az égők.. :D Egyet biztosan csinálok azzal is..


Ha esetleg valaki közelebbről is megismerkedne vele, itt az alkalom.. :)


2009. nov. 17.

Jippííí!!!


A korábban mutatott Flóra babám és a mostani Fannim iparművészeti zsűrizésen volt. (Csak titokban tartottam, mert úgy gondoltam, ugyan nincs abban semmi szégyellnivaló, ha nem sikerül, de azért mégis van..) De SIKERÜLT!!! Sajna, a véleményezésen nem lehettem ott, de a művház szervezője szerint nagyon tetszett a zsűrinek- azt mondták, ritkán találkoznak ilyen karakteres, kidolgozott babákkal. Belepirultam. :D



Jövő héttől januárig Adventi kiállításon lesznek láthatóak, ha esetleg Fehérváron jártok és lenne kedvetek megnézni őket... : )

2009. nov. 14.

Megkésett zöldségek



Az ember lányának, ha vidéken él, pláne, ha kisgyerekes, pláne, ha a családja mihaszna foglalatosságnak tartja a varrogatást, eléggé beszűkültek a lehetőségei közös varrásokon való részvételre. De itt jön megint a kiváló blogos társadalom, mely ezt a problémát is áthidalja! S bár hangulatilag egy vérbeli, hagyományos közös varrás nyomába sem ér, azért mégis jó móka saját szájízünk szerint elkészíteni egy közös mintát, aztán meglesni, más hogyan oldotta meg a feladatot.

Violini épp a legjobb pillanatban invitált mindenkit közös gyümölcs és zöldségvarrásra- a lányoknak Karácsonyra játék konyhát tervezünk készíteni (erről később), s az adventi naptárba jól jönnek majd a kis játék étkek, hogy Szentestére már komplett menüsort tudjanak főzőcskézni a tündérek.

Pár zöldséggel már készen vagyok, igaz, elég rapszodikusan követem csak a menetrendet, s a feladatot az is nehezíti, hogy a projectet titokban kell tartanom. S miután a számítógép és a varrógép perpill nemcsak, hogy nem egy szobában, de még egy emeleten sincs, egy kis előzetes tájékozódás után néha improvizálni vagyok kénytelen. Igaz, ezek a zöldek annyira egyszerűek, nem kell rajtuk sokat vacakolni, nekem ma mégis egy óra kellett két tök elkészítéséhez. Ti hogyan csináljátok olyan gyorsan??! :)

A tökök így készültek:





















2009. nov. 13.

Varrogattam is ám..

Pedig már inkább a (nagy)takarítással kellene foglalkoznom... na, majd mostantól.. :P

Ő Flóra téliesített verziója, mivel határidőre készült, utolsó pillanatban fotóztam, így nem tudom megmutatni, a ruhája kifordítható, a béoldal nagyon halvány rózsaszín kord anyag. Nagyon örülnék, ha az amúgy csak olvasgatók is mondanának róla véleményt- építő kritikát.



Készül(t) még két Fanni angyal is, őket majd együtt mutatom. Szóval egyelőre semmi újdonság, pedig már jó régen vár néhány újfajta baba kiszabva, vagy felskiccelve, hogy végre alakot is öltsenek..

2009. nov. 5.

Képek helyett...

Köszönöm mindenkinek a kedves reagálásokat, nagyon jól estek..

Tegnap írtam, hogy még korántsem mondható késznek a házunk (ugyan, mikor mondható annak egy ház??), de azt terveztem, ma készítek szép fotókat a fürdőnkről- mert az az egyetlen helyiség, ami már - az apróbb simításokat, kis dekorelemeket leszámítva- teljesen elkészült. Legalábbis tegnapig így volt....

Merthogy hajnali háromkor B. pisilni vitte ki a nagyobbik lyányt, s egy nagy tócsába sikerült belelépniük. Az alig két hónapja bekötött vízvezeték megrepedt, s elárasztotta az egész fürdőt; a fugákon szivárgott kifelé a beépített kád alól a víz, s persze a fürdő alatti garázst is teljesen eláztatta; az álmennyezet minden egyes illesztéséből csordogált a víz.. Hajnali ötig fúrtuk a lyukakat a falba, plafonba, állítgattuk a padlóra a vödröket, felmostunk, menekítettük a még garázsban álló papírdobozokat (még szerencse, hogy itt már kevesebb volt és nem a kamra ázott be, ami viszont még mindig dugig van..).

Reggel aztán jöttek a gépészek, és szétverték az egész fürdőt.. :((( A gyomrom egy gombócban, és férfiasan bevallom, a sírás kerülget. Vizünk már van, de minden romokban hever. Míg a biztosító kárfelmérője ki nem jön (min. 2 nap), nem is lehet elkezdeni a helyreállítást.

A dologban az a legszebb, hogy mindenből a lehetőség szerinti legjobbat választottuk, a gépészeten semmiben sem spóroltunk.. Szóval ma még nincs szép fürdőszoba... :(
A mesterek elmentek; megyek romokat takarítani...

2009. nov. 4.

Felvenni a fonalat....

Van újra netünk!! Nagyon rossz volt a "külvilágtól elzárva", viszont kárpótlásul már nagyjából sikerült belaknunk a régi-új házunkat.. Végre itthon! :) Egy hónapja lakunk már itt újra, ezalatt a mesterek még ki-be járkáltak nálunk, volt még falazás, burkolás, fugázás, asztalosmunka... mostanra tartunk nagyjából ott, hogy már csak mi termeljük a koszt és rendetlenséget.. (bár a két tündér mellett ez sem csekélység..) Kisebb malőröket leszámítva minden olyan jól bevált (vagy még jobban), mint ahogy elképzeltük... Nagy, egybenyitott, világos tereink vannak, szépséges, naaaaagy ablakokkal... (Egyelőre- vagy tán végleg is- függönyök nélkül).

Hogy mennyire jól tud működni egy amerikai konyhás-étkezős nappali, azt már le is teszteltük: közös baráti sütőtöklámpás készítést tartottuk Mindenszentek előtti héten. Az étkezőasztalt kényelmesen körülülve készült egyszerre három lámpás, plusz a papír Halloween- dekorációk, miközben a kivájt sötőtökhúsból illatos, finom muffin sült a konyhában, a gyerekek meg - megunván a kissé hosszadalmas munkát- a nappaliban rohangásztak, játszottak, és mi könnyedén szemmel tudtuk tartani őket.. Szóval szuper!!

Tudom.. képek.. :( Bocs, de megint nincs... Még... De lassacskán felveszem a fonalat.. elolvasom a postaládánként (3x) 100-150 rám váró levelet, átfutom a több, mint ezer blogbejegyzést a Readerben, s akkorra talán képben leszek... A fényképezőgép mindenesetre már fel van töltve.. sőt: a varrógépemnek is sikerült helyet találnom! :)

2009. szept. 25.

Technikai szünet

A hétvégén végre költözünk, nem tudom, mikor lesz újra netünk, addig is csak ritkán tudok majd netközelbe kerülni.. A Freecycle-val (vagy más témákkal) kapcsolatos kérdésekre, tagjelentkezésekre azért próbálok majd naponta- kétnaponta válaszolni (valahonnan...?), de kérem mindenkinek a türelmét!! :) Remélem, nemsokára újra találkozunk a virtuális térben! Üdv mindenkinek - E.

2009. szept. 23.

Freecycle - Mindeningyen Székesfehérváron



Örömmel tudatom minden fehérvári s környéki illetőségű ismerősömmel, hogy sikerült beindítani a helyi Freecycle csoportot! Gyertek, csatlakozzatok minél többen! :D
Székesfehérvár Mindeningyen - Székesfehérvár Freecycle

Hogy mi az a Freecycle? A mozgalom lényege a környezetvédelem - szemétcsökkentés formájában-, hisz ami az egyiknek szemét, a másiknak még kincs lehet.. Hányan vagyunk úgy, hogy valamit csak azért tartogatunk, mert - bár már régen nem használjuk - valamire, valakinek még jó lehet, nincs szívünk kidobni. Vagy éppenséggel teljesen jó ruhákat, edényeket, lemezeket dobunk ki helyszűkében. Ha valakinek kellene, akkor odaadnánk szívesen ingyen is, csak vigye...

Ez a fórum erre nyújt lehetőséget. Világszerte már számos csoport működik, hazánkban sajnos eddig egyetlenegy, a budapesti- de ez már négy éve fut. Hihetetlen dolgok cseréltek gazdát, itt meg tudjátok nézni, mi minden. (Esetleg ha arrafelé laksz, csatlakozhatsz is.)

Ha a post alapján kedvet kaptál, nosza, Te is indítsd be a lakóhelyeden a helyi csoportot! :D

Néhány ötlet, ami talán aktuális: nálunk most van az éves lomtalanítás ideje: ahol még nem járt a lomtalanító autó, érdemes megfontolni, nincs-e a kiszanálásra szánt holmik közt még használható, felajánlható. Ha valamit keresel, kérni is most érdemes, most sokan forgatják fel a sufnit, hátha valakinek éppen van feleslegesen.

A suli is most kezdődött, totálüres albérletbe bútorokat, étkészletet bármit, érdemes most kérni ill. felajánlani.

Ez az időszak a befőzések ideje is, lehet kérni/felajánlani befőttesüvegeket, mi pl. anyuval mindig csereberélünk, hogy sok egyforma üvegünk legyen (én megkapom tőle a mustárosakat, ő meg tőlem az uborkákét..) - ez dupla környezetvédelem, mert egyszer nem dobom ki a csemegeuborka csomagolóanyagát, másodszor pedig nem veszek új üveget, ha el akarom tenni a befőtteket.

Sétáink során rengeteg háznál látok lehullott, erjedő gyümölcsöt, szomorú látvány (és borzasztó szag az erjedés miatt) , vajon miért nem szedik össze? Akik meg panelban élnek, veszik a drága gyümölcsöket a piacon. Ha valakinél sok a felesleg,és sajnálja, hogy tönkremegy, szintén fel lehet ajánlani.

A kerti munkáknak is most közeledik a dandárja, fel lehet ajánlani megmaradt, feleslegessé váló évelőtöveket, egynyári virágok, zöldségek magjait... De ha keresel valamit, azt is üzend meg, hátha valakinek a kertjében van ilyen..

Hirtelen ennyi jutott eszembe, de szerintem a sor vég nélkül folytatható..

főoldal: freecycle.org
cikk még: http://foldanya.freeblog.hu/search/freecycle

Freecycle is a great worldwide movement. It's all about reuse and keeping good stuff out of landfills. For more informations and finding your local group go here: freecycle.org.

2009. szept. 15.

Inspiráció - lépcsők

Ma a lépcsősor van porondon... A tegnapi napon befejezték az összeszerelést, ma már csak az oszlopok végső formáját és a lépcsők színét kell eldönteni. Az asztalosunk ismét rendkívül boldog... a főnöke szerint viszont szereti a kihívásokat... :D

Bár már előre látom, sokan fognak megbotránkozni (főleg korábban említett idősebb családtagok) , de a fehér-fa kombináció az már nálunk is biztos- csak a fa színe kérdéses még. Vagy az ablakokkal harmonizáló mélybarna, vagy a kissé meredek és bevállalós füstölt tölgy.. :D (Vagy csak sima tölgy... vagy....) Ilyeneket találtam a neten, ami kb. falszínben, színkombókban, formában hasonló..










ALL ABOUT STAIRS - today we have to decide the final colour of the oak stairs (it'll be white and some wood-colour) and the shape of the columns. Here are some inspirations...

2009. szept. 14.

Gyerekszoba- kész festés...



.. Azóta már a parketta is felkerült (neeem, itt nem a füstölt tölgy lesz.. :) - a már 3 éve megvásárolt cseresznyeszín laminált padlót tettük vissza..) Még beszerelik az ajtókat és a gyerekszobát lehet takarítani!!!! :) ( az első helység..)







This is the kids room with finished painting..

Még mindig képek, még mindig házátalakítás...

Bár a párom jövő hétre - meglehetősen optimistán (naivan?)- már szabit vett ki a költözéshez, még rengeteg ponton alkalmatlan a házunk a bentlakásra.. A csempéhez utólagosan rendelt pót-bordűr már négy hete nem tud megjönni.. :( Elvileg ma szerelik fel az ajtókat és (végre valahára) a konyhaszekrény ajtóit is..

Ez az a lélektani pont, amikor már ott tartunk, hogy mindenmindegy, csak haladjuk!
Hétvégén pl. a parketta színéről kellett döntenünk. (A régi parkettát szedettük fel és rakattuk vissza újra..) Mivel másutt már megjelent fában ez a szín, a füstölt tölgy mellett döntöttünk.

Aha, de milyen döntés volt...! A parkettás hozott KÉT!! festékmintát, felkente, válasszunk... Nincs több? Férj: NINCS!!! Jó, akkor legyen ez... Kb.két perc az egész, felkenéssel együtt... (Ez a mindenmindegy szindróma..) Nálamnormál esetben kb. 8-10 minta megtekintése és mindenhez hozzápróbálása után kb. 1 hét kell, hogy döntsek.. Most már mindegy.. :D

És a döntés eredménye? Kaptatok már húsvétkor vödörnyi jeges vizet a nyakatokba? :D



Itt egy kép arról, milyen volt a parketta felcsiszolva- ugye szép? :)
(Azt azért sajnálom, hogy nem készítettünk róla felszedés előtt: ujjnyi rések benne, tele karcolással és RONDA MÉZSÁRGA FÉNYES lakkozással- képzeljétek el, lécci.. :D)
Mikor mentem ellenőrizni az embereket, nappaliba lépve ez a kép fogadott... Hát még nem pácoltak? De... a hálót... Megyek át a hálóba...



Nah, itt kell hozzáképzelni a jegesvizet a nyakba.. Kb. ilyen volt az első reakcióm, mikor megláttam a parkettát.. (Aki esetleg nincs tisztában festéstechnikai dolgokkal, annak mondom, a pácot NEM lehet visszaszedni/csiszolni vagy akármizni...) Kimentem egy kicsit friss levegőt szívni (ha már egyszer nem cigizem.. :D) ... aztán vissza a hálóba.... Már egy kicsit jobban tetszett... Gondolgondolgondol... Végül kitaláltam (a munkások nagy örömére persze), ugyan, kenjék már át a másik páccal is (kellett nekik két mintát hozniuk), amitől a világos részek mélyebbek, a feketék kissé élénkebbek lettek. Így már kifejezetten tetszik, de azért a családnak (egy generációval fölfelé) még kell idő hozzá, hogy megszokják.. :D (sajna, a végső állapotról még nem tudok fotót mutatni, mert egy réteg szaténfényű lakkra még várnunk kell...)

HOUSE RENOVATION AT THE FINISH - This is our old-new hardwood flooring with a smoked oak painting... It was shocking at the first sight... :D Now it was getting re-painted with another paint and it became a bit deeper and brighter colour. (No pics yet..)

2009. szept. 7.

Őszi gondok

Már kezdett hűvös lenni, a lányokkal sétálni indultunk. Kata már összekészítve (még mindegy a sorrend, de azért már megfordult a fejemben, már csak pár hét és arra is figyelni kell, kire mikor kerüljön kabát, sapka, s addigra már biztosan minden össze legyen készítve... Jaj..)

- Gyere Sára, kezd hűvös lenni, ma sportcipőt veszünk fel... Megpróbáljuk, jó-e még...
- (kis lábát a cipő mellé teszi) Nézd, Anya, jó még.. látod, idefér mellé a lábam..
- (anya kétkedőbb) Bebújunk és meglátjuk, jó?
Meglepő, tényleg gond nélkül belecsusszan a lába..
- Jó a cipőd?
- Igen!
- Nem nyom sehol? Nem szorít?
- Nem. Nem.
- Jaj, de jó, akkor indulhatunk....
- De Anya, kérlek.... csak... most már ki szeretném görbíteni a lábujjamat.

(Utóirat: a hétvégén nyolc pár cipőt dobozoltam el- kisebb anyagi csőd elé nézünk: nincs ünneplőnk, hétköznapink, tornacipőnk, gumicsizmánk.... és az egy még éppenhogyjó váltócipőnek is csak néhány hetet adok már.. De nézzük a pozitív oldalát: Katának csak elő kell vennem Sára kinőtt cipőcskéit...)

2009. szept. 4.

FlyLady- Miért működik?

Pár napja Ezkriszti írt egy segélykérő bejegyzést. Elküldtem neki egy olyan program linkjét, amit én már pár hónapja megpróbálok beilleszteni a mindennapjaimba, s mondhatom, drasztikus változások történtek. Kriszti közkinccsé tette az infokat (én sem sajnáltam mástól, de meg sem fordult a fejemben az eddigi virtuális beszélgetéseink kapcsán, hogy másnak is szüksége lehet rá a csapatban..), s kiderült igenis többen vagyunk érintettek a kérdésben. A babás lányok közt indult egy beszélgetés, arra szerettem volna válaszolni, de olyan hosszú lett, nem terhelem vele a topicot... Ide meg úgyis azt irkálok, amit csak akarok.. :P

Szóval a téma az, miért is van szükség mostanság arra, hogy külön műsorok, honlapok, könyvek szóljanak a háztartásról, takarításról, rendszerezésről? Első körben engem is megdöbbentett: A FlyLady program, amit most követek, tulajdonképpen semmi mást nem mond, mint amit anyám szajkóz és csinál nap mint nap.. Mi akkor a különbség, amitől ez nekem működik, amit meg ő csinál, az nem?

Szóval a magyarázatot a történelmi múltban kell keresnünk. :DD Nagyanyáinkat, de még anyáinkat is nagyrészt úgy nevelték, hogy az igényeiket, de sokszor még a szükségleteiket is rendeljék alá a családjuknak, férjüknek. Ha jobban körülnéztek, a fiatalabb generációban is találtok még jószerivel példát erre az evolúciós kövületre (:D), leginkább az alacsony iskolázottságúak körében (illetve vannak azok, akik ezt nagyon is tudatosan hivatásszerűen csinálják...az külön téma.. ). Aztán jött egy nagy váltás, hippimozgalom, flowerpower, emancipáció, a lányokat is egyre inkább taníttatták, és ahogy csökkent a családokban a csemeték száma, úgy lettek a gyerekek egyre inkább elkényeztetve. A lányok is, nemcsak a "nekimindentszabad" fiúk.

Ma már lesülne a bőr a képemről, de 14 évesen hétvégéken még 11-kor az ágyban szunyáltam, míg anya porszívózott, főzött, meg csinálta azt a sokmindent, amit most már én is.. Aztán később sem várt el tőlem senki semmit többet, minthogy a szobámat többnyire rendben tartsam. Nem volt egy nagy szám, szerettem is csinálni, könyvek tematikusan, méret szerint csoportosítva, ruhák színárnyalatokként stb.. A mosógépet is csak akkor tanultam meg kezelni, miután megelégeltem, hogy az egyetemről minden héten hazacipeljem a szennyest. Tejbegrízt is ott főztem először. És minden mást szakácskönyvből próbáltam ki, vagy telefonos segítséggel, mert előtte sohasem kellett.. (És volt olyan évfolyamtársam, aki ötödéves korunkban ámulva- bámulva csodált, én milyen ügyes vagyok, hogy tudok olyasmit főzni, mint a párolt rizs.. :D)

Aztán hazaköltöztünk, férjhez mentem, és egy varázsütésre mindenki rögtön elvárta tőlem, hogy sikeresen menedzseljek egy egész háztartást. Mert már harminc éves vagyok!! Anyámnak ilyenkor már iskolás gyerekei voltak!!

Szóval hogy is van ez? Egészen idáig csak ÉN voltam, csak MAGAMMAL kellett törődnöm (jó, persze, törődtem én a párommal is, de nem kötelességből vagy elvárásból, és ő is gondoskodott adott esetben magáról.. ami manapság már nem mondható el igazán.. :P) Senki sem tanított meg rá, most pedig tudjam magamtól?

Nem ehhez voltam szokva, és meg kell mondjam, eszem ágában sincs önfeláldozni magam a zoknimosás oltárán.. :D Azt szeretném elérni, hogy jól csináljam ezeket a dolgokat- szívesen gondoskodom a családom jólétéről, de senki se vegye ezt magától értetődőnek, sőt alapvető női kötelességnek, hanem értékeljék az erőfeszítéseimet és lehetőségükhöz mérten vegyék is ki a részüket belőle..

A FlyLady-ben van egy fogalom, ami mostanság (nem tudom, miért) kissé talán háttérbe került, de majd biztosan foglalkoznak ezzel is még részletesebben: Inner Princess- a bennünk lakó hercegnő- egy durcás, infantilis kis akarnok. (Vehetjük úgy, hogy férjhezmenetelemig az egyedüli énem..) Ő ugraszt ki reggel hatkor az ágyból, csak azért mert kitaláltam valami jópofa varrnivalót, vagy valami új fejlesztő játékot a lányokkal, aztán azon kapom magam, hogy kilenckor még mindig a rajzaim vagy a varrógép mellett ülök (ülünk a csajokkal), persze pizsiben.. és a napi restanciám meg csak nő.. kapkodás, bűntudat, káosz...

Eltüntetni, háttérbe szorítani nagy hiba és lehetetlenség lenne.. Fel kell ismerni a hangját és meg kell vele találni a kompromisszumot, sőt igenis kell hagyni néha és kényeztetni gyakran. :) Szóval nekem az a feladat, hogy meggyőzzem ezt a pici belső hangocskát, hogy először végezzem el a reggeli rutint, s csak aztán kezdjek el "játszani", miután már minden sínen van. Anyám, nagyanyám életéből csak a soha véget nem érő monoton házimunkát látom, eddig magam is ezt tapasztaltam, ezért is utáltam ennyire. Felmosok, felporszívózok, fél óra múlva a férjem hazaszalad valamiért, és mivel csak beugrott, a cipőjét nem veszi le: munkásbakancsban végigtrappolja a házat.. ezért érdemes???... Ebben a programban a pihenők, önkényeztetés, családi program ugyanúgy kötelező elem, mint a napi gürcölés... Kedvencem a pénteki randinap: közös program a férjeddel - csak ketten... Huh.. a négy hónap alatt legalább már egyszer sikerült megvalósítanunk... de a korábbiakhoz képest már ez is valami.. A hétköznapok taposómalmában néha már elfelejtődnek azok az értékek is, ami miatt az egész hajtás elkezdődött.. (Mert ugye senki sem azért gürizik, gyűjt, hogy a család majd ki tudja fizetni a szép koporsót??)

Szóval, ha esetleg egy-két ponton magadra ismersz, van segítség.. Sőt, egy hazai blogon épp most készülődik valami.. Via a FlyLady főbb elemeit készül lefordítani, hogy azok se maradjanak ki a jóból , akik esetleg nem bírják olyan jó az angolt..

2009. szept. 2.

Ovimizéria



A kis Panna durcásan gubbasztott az ágya szélén.

- Nem akarok oviba menni!

Nagyon rossz néven vette, hogy Anyuka felébresztette az imént. Pont most!! A legszebb álma kellős közepén.. mikor Tündérország királya épp a legkisebb tündér királykisasszony tiszteletére rendezett születésnapi zsúrt.. A meghívókat pillék repítették szét és a vendégek gyönyörű színes luftballonokon szállingózva érkeztek az ünnepélyre. Pannának a királykisasszony személyesen küldött egy különlegesen szép, piros lufit... És pont most....!

- Panna, édesem, siess! Öltözz, különben elkésünk! - noszogatta szelíden a kislányt Anyuka..

- Nem akarok oviba menni! - ismételte dacosan Panna, azzal a fejére húzta a takaróját, hátha még egy picit... hátha még nem szállt el az a piros lufi... De nem volt menekvés. Anyuka újra bejött, s most már nem volt mese, készülődni, indulni kellett.

- NEM AKAROK OVIBA MENNI! - kiabálta dühösen Panna még az utcán is.

- Gyere, csak nézzük meg, mit csinálnak a pajtásaid.. hogy milyen lett a csoportszobátok.. köszönjünk be az óvónéninek..

Panka duzzogva kullogott Anyuka után és elhatározta, esze ágában sincs betenni a lábát a csoportszobába..

Épp ekkor érkeztek meg az óvodába. Már messziről meghallotta kedves kis barátai zsibongását.. Kíváncsian kukucskált befelé, s akkor meglátta... a gyerekek gyönyörű, színes lufikkal játszottak.. Az óvónéni mosolyogva tartott Panna felé.

- Szervusz, már nagyon vártunk! - azzal átnyújtotta a kislánynak a világ leggyönyörűbb, legpirosabb lufiját.

Panna ámuldozva, boldogan szaladt játszani a többiekhez. "Milyen jó, hogy nem maradtam otthon!" - gondolta magában örömmel.

Ezt a mesét meséltem-rajzoltam hétfő reggel Sára lányomnak. Nyolc óra öt perckor. Kicsit sem manipulatív célzattal. A fenti sztoriban leggyakrabban szereplő mondat ugyanis addigra már vagy huszadszor hagyta el drága magzatom száját.

A napokban rengeteg bejegyzés született a blogokon ovi- és sulikezdés kapcsán. Én rettenthetetlen nyugalommal és mély együttérzéssel olvastam az aggódó spekulációkat az első nap kapcsán. Ugyan, nálunk mi gond történhetne? Tavaly év végén problémammentesen megvolt a beszoktatás. Sára két hónapot járt már oviba, öreg motorosnak számít.. Aha, csakhogy az anya által elképzelt forgatókönyvet a gyerekkel is közölni kellett volna... Merthogy a dolgok NEM működtek úgy idén, mint tavaly. Merthogy Sára NEM akar oviba menni. Egész nyáron akart. Vasárnap este már nem akart. És hétfőn este se, meg kedden este se. A reggeleket már nem is említem- a legegyszerűbb volt a fent vázolt hétfői. Azóta naponta min. 5 percet ráverünk a szintidőnkre, hiába kezdünk korábban készülődni. Sírás, könyörgés, hiszti... Jaj... Reggel a boltos azzal biztatott, ő ismert egy kisfiút, aki egész ovi alatt is ezt csinálta, meg amikor elsős volt, meg másodikos... Köszi, pont ez kellett..

Próbálok tárgyilagos lenni, nem veszekedem, nem ígérgetek, nem könyörgök. Csak öltözünk, közben vázolom Sárának, mennyire jó lesz majd a többiekkel... semmi eredmény. Oké, tudom, hogy a hiszti nekem szól és távozásom után öt perccel a gyereknek semmi baja.. Mondom, tudom, mert tegnap én mentem vissza fél tízkor meglesni, mit csinál, ma az apja. (Kicsit sem vagyunk hülyék ám...) A gyerek nyugisan játszik a többiekkel, délután örömmel szalad elém. Sugárzó mosollyal ígéri meg az óvónőnek, holnap aztán már nagyon ügyesen, mosolyogva jön oviba... Reggel meg kezdődik minden elölről..

A csajszi ovis zsákja mostanra készült el.



A mérete kb. mint egy reklámszatyoré, nagyobb el sem fér a mini-szekrényükben. A vállfa egy régi gyerek vállfa új köntösben.



Bár messze nem tökéletes, meg vagyok vele elégedve. A legnagyobb dicséret anyumtól jött, aki szinte mindig leszólja a dolgaimat. (Nem azért, mert rondának tartja, hanem mert hülyeségnek gondolja, hogy ilyenekre pazarlom a drága időmet.. Mikor mosogathatnék is ehelyett. Amúgy is pár száz forintért lehet kapni ilyesmit a boltokban... ) Ennek ellenére kitartóan mutogatom neki is a kreálmányaimat. Most csak annyit mondott: gyorsan kellene csinálnod még egyet, hogy Katának is legyen ilyen szép.. :D





(A konyhaszekrényt ne is kérdezzétek...)




2009. aug. 30.

Kérem a következőt!

Ez a post mégannyira sem illik majd ide, mint az előző kettő. A hasonlóan nem a blog profiljába vágó értékes info-t a Living with Lindsay blogon szereztem: tegnap osztott meg velünk Lindsay egy remek trükköt, ami - számos személyes és virtuális beszélgetés alapján- sokunk életét könnyíti meg (haha... szóval a blogos életünket.. )

A kedvenc blogjaink követéséről van szó: nem tudom, Ti hogy vagytok vele, van bloglista, rendszeres olvasás, aztán mégis egy kaotikus szörfölés lesz a dologból, a bloglisták végtelenednek és ki tudja, miért is iratkoztunk fel rendszeres olvasónak, ha aztán azt sem tudjuk, hogyan találunk rá a bejelölt blogra.. és aztán arra a konklúzióra jutunk: olvasni még csak-csak van időm, de kommentelni már.... Ismerős? :)

Nos, a Google fantasztikus kiegészítő kütyüje, a Reader teljesen új alapokra helyezi és rendezi ezt az áldatlan állapotot.. :D Lindsay leírása olyan remek, hogy pár kattintás után már én is élvezhettem ezt a nagyszerű találmányt. Megkértem és hozzájárult, hogy az ő ismertetőjét ferdítsem le.. :D

A bevezetőben ő is hasonló tapasztalatokról ír, már ami megszámlálhatatlan kedvenc blogja követését illeti. Aztán jött a Google Reader: csak simán feliratkozol bármely blog feed -jére és az új postok megjelennek az olvasódban (vagy Reader-edben? :S) (legtöbb blognál van lehetőség rá, hogy bejelöld magad rendszeres olvasónak, keresd a "Subscribe" gombot.. ) Hurrá! Nincs többé ide-oda klikkelés kismillió blogon át, hogy megtaláld a legújabb bejegyzéseket!!

A probléma, ami miatt sokan hamar elálltak a Reader használatától: az új postok olvashatóak voltak ugyan, de a kommenteléshez ugyanúgy a linkre kellett kattintani, hogy az adott blogra jussunk. Nos, aki lusta volt, vagy a Readert hagyta el vagy a kommentelést.. :)


Illusztráció - így néz ki a Google Reader...Lindsaynél.. :)

És itt jön a képbe, ami ezt a helyzetet képes megváltoztatni: Google blogján közzétett, szuper kis eszköz: a "Next" gomb, ami a böngészőbe illeszthető.. A "Next" gombra klikkelve mindig a(z időben) következő olvasatlan post ugrik fel a az eredeti formájában (azaz az adott blogban). Így aztán egy egész halomnyi új postot lapozhatunk végig a kedvenceinktől- s akás megjegyzést is hagyhatunk- majd ugorhatunk is a következő blog új bejegyzésére..

Ha kipróbálnád Te is, mindössze annyit kell tenned, hogy bejelentkezel a Google Reader-be (vagy iratkozz fel- ingyenes és könnyen használható!***) és lépj a "Settings"opcióra. Klikkelj a "Goodies" feliratra. Ezt követően lenyomott klikkel húzd a "Next" gombot a könyvjelző eszköztáradba (= szürke sáv a böngészőben).


A Google Reader útmutatása

Most már rá is klikkelhetsz a "Next"-re és végigböngészheted az összes bejelölt blogod. :)

***megjegyzések: a blogger oldalad irányítópultján találhatod meg a Readert: az oldal alján középütt van egy "Eszközök és erőforrások doboz", ebben a harmadik (nálam) a Reader.

Ahogy a felső képen láthatjátok Lindsay-nél, külön mappákba rendszerezhetitek a kedvenceiteket, ehhez a "Subscritions" doboz alján kis betűvel feltüntetett "Manage subscriptions"-ra kell kattintani. Itt minden egyes blognál megadható, milyen mappába akarod tenni. A mappák kezelése kb. úgy működik ezután, mint a könyvjelzők rendszere.

Amikor először belépsz a Readerbe, az összes postot olvasatlannak fogja kijelölni onnantól kezdve, hogy egy blogra bejelentkeztél rendszeres olvasónak. Az első pár (feltételezhetően valóban új) bejegyzés végigböngészése után érdemes az összes többit olvasottnak jelölni: ezt a "Blogs I'm following" nagy, középső felirat alatt találhatod meg: "Mark all as read. " kijelöléssel.

Nos, ennyi, remélem, Ti is hasznosnak találjátok majd.
(Ha hülyeségeket is írtam, annak magyarázata mindössze annyi, hogy Sára folyamatosan szövegel mellettem... mesenézésért lobbizik. Most engedek neki. :D )

You can find a really useful post at Lindsay about Google Reader and the Next button, which can change your blog-reading habit... and could make it much more better and easier!

Related Posts with Thumbnails