2009. aug. 29.

..és mi értelme a fotók gyűjtögetésének?

(Hú, ez nagyon hosszú lett... nem sértődöm meg ám, ha nem olvassa végig senki... :D)

Ha az ember lánya nem születik lakberendező őstehetségnek, viszont pénze sincs, hogy profit (?) fogadjon, esetleg esze ágában sincs hagyni, hogy más döntse el helyette, mi is tetszik neki, sok más választás nem marad... Nem, köszönöm. Elég volt 4 hónapon át csatázni a tervezővel arról, hogy hogy is nézzen ki kívülről a ház.. (Tervező: modern. Én: Nem, klasszikus. Tervező: miiii??? Romantikus??! Én: NEM! KLASSZIKUS! Tervező: ehhez a házhoz nem illenek a romantikus kacskaringók. Én: NEM! KLASSZIKUS!!!- Arról nem is beszélve, hogy egy csomó dolgot nekünk kellett kitalálni, mert a terv csak a papíron állt meg, a valóságban nem.)

Mielőtt nekiálltunk az átépítésnek, már akkor nagyon jól tudtam definiálni, mi az ami nem tetszik: kb. semmi, ami a hazai lakberendezési magazinokban található. (Jaj, nagyon utálom, ha valakinek csak a "külföldi" jó és tényleg, alapjáraton elkötelezett hazai termék vásárló vagyok... de csak addig a pontig, míg az itthoniban találok megfelelőt.. Nos, lakberendezés terén nem ez a helyzet..) Egyszerűen mérhetetlenül unalmasnak találtam a töménytelen bükköt, fenyőt, élénksárgát, narancsot, mediterránt és minimált. NEM ÉS NEM!! Nem kell.

Kb. januárban kezdtem el nézegetni angol lakberendezési magazinokat és onnan kiindulva találtam jó néhány site-ot és blogot, amik igencsak hasznosak. Lassan kezdett letisztulni, mi az, ami tetszik. Bár sok megnevezéssel találkoztam menet közben, az még nem teljesen világos, mit is kell beírnom a keresőbe, ha a legjobb találati eredményeket akarom kapni, de általában a "modern country" "beach style" "new england style" kifejezésekkel próbálkozom.



És mintha csak az én szükségleteimet érezte volna meg, nemrég indította az egyik kedvenc bloggerem a honlapján legújabb postsorozatát: Making your Dream Room a Reality (Váltsd valóra az álomszobád!) Lindsay nagyon jól összefoglalja a postjaiban, hogyan kell realizálni az elképzeléseidet.. remélem, a gyakorlatban is működni fog... (Living with Lindsay)

Mi most pont ezelőtt a fázis előtt állunk. Ami nagyon nehéz benne: Magyarországon nincs ennek a stílusnak egyáltalán hagyománya, így pl. a konzervatívabb ízlésű családtagoktól, mesteremberektől semmiféle hazsnosítható véleménynyilvánításra nem lehet számítani. Az asztalos ötször visszakérdezett, biztos, hogy fehér padlószegélyt akarok? -Igen biztos. -???
-IGEN, BIZTOS! A parkettás: biztosan sötétre akarom pácoltatni ezt a gyönyörű bükk parkettát? -IGEN, BIZTOS!! Jah, és közben a férjem, aki mellettem áll, olyan arckifejezést vág, mintha azt mondaná: Ne nézzetek rám, nem az én ötletem volt! (Szegény, elnyomott férj... megjegyzem, lakberendezéshez sem a minimális érzéke, sem a minimális érdeklődése nincs meg, gyakorlatilag azt szeretné, ha nem is nyaggatnám semmivel, ne kerüljön túl sokba, ne legyen túl csicsás és lehetőleg minél hamarabb készen legyen.. Nos, ebből általában a "ne legyen túl csicsás" kritériumot tudom teljesíteni.. Szóval, mielőtt belekezdtünk volna a tervezésbe, mutattam neki néhány magazint, honlapot, kérdezvén, tetszik-e, amit lát, élne-e egy ilyen lakásban, mert nekem semmi kedvem nincs minden egyes díszpárnáért megküzdeni.. Ha ez nem jön be, azt se bárom, ha valami modern felé vesszük az irányt, csak EGYSÉGES legyen... Nem, ez neki jó... Aha... még el is hittem... Most mennek a csaták.. úgy kell neki! :D )

A gyerekszoba tulajdonképpen könnyen jött, a szoba nem változott, a bútorokat megtartottuk, csak a falfestést kellett kitalálni. A konyha tervezésével is relatíve egyszerű volt a dolgom, mert eredetileg Ikea-konyhát szerettem volna (mint a legfelső fotón), az ő tervezőprogramukkal állítottuk össze a kombinációt. Végül a férjem talált egy jó asztalost, aki tényleg alig többért megcsinálta ugyanezt fából. Első csata: a konyha fehér legyen. Férjem szerint ha fehér, olyan, mint a műanyag. Szerintem nem. Ő ragaszkodott a fához, én a fehérhez, végső kompromisszum: a konyha egy opálos fehér festékkel lett festve, amin áttűnik a fa erezete.. Elvileg hétfőn már az ajtók is bent lesznek, akkor mutatok fotót is.. :D

Nekem nagyon tetszik, az asztalosunk meg azt mondja, nem meri a nejét beengedni a műhelybe, mert akkor tuti otthonra is ilyet rendelne.. :D

12 megjegyzés:

  1. teljesen veled vagyok!!! en nem is mertem az egesz lakas felujitasat vallalni, csak a konyha-eloszobaet. Mert az en bajom is az, hogy egybe jo legyen...
    Es igen en sem tudom pontosan mit szeretek. Sok helyen laktunk az elmut 6 evben igy sok mindent elesben ki tudtam probalni, amirol elotte azt hittem imadom (amerikai konyha) kiderult, hogy nem nekunk valo ill forditva (szines falak).
    Nekem nagyon szerencsem van, mert az en minimalismusomnak az ikea fa butorai nagyon bejonnek.
    A linket meg koszi, megyek is csemegezni:-))

    VálaszTörlés
  2. Nekem sajnos nincs fantáziám az ilyen tervezgetéshez, de szerencsére megtaláltuk álmaink házát, amibe első látásra beleszerettünk, és azóta is imádunk itt lakni. Tervezem, hogy bemutatom majd a blogomban, mert tényleg nagyon szupi.
    Kívánok Neked kitartást és sok örömet az új házban.

    VálaszTörlés
  3. Én élveztem végigolvasni.....:)Jó a stílusod nagyon!
    Drukkolok!

    VálaszTörlés
  4. Én is végig olvastam. :)
    Életem egyik nagy élménye volt,hogy költözéskor a házunkat szinte teljesen egységesre berendezhettük. (A régi lakást a gyerekszobán kívül bútorozottam vették meg. Mindent ott hagytunk, úgy szerettek bele. :)) Mindig erről álmodtam és mondhatom azóta is csoda minden nap. :) Biztos Ti is nagyon szépek lesztek. :)

    VálaszTörlés
  5. Én még oldalakon keresztül olvastalak volna. Imádom a lakásfelújításokat:))) A konyháról majd kérünk képeket, biztosan nagyon szép lehet, és a gyerekszobára is kíváncsi lennék, hogy sikerült végül a falfestés?!

    VálaszTörlés
  6. Én is elolvastam, mert jó volt olvasni, szeretem, amikor - ha pár nap erejéig is de- belendül a blogírásod. A "belső viszályok" nem tűnnek túl komolynak, jól kihasználhatod, hogy kvázi szabad kezet kaptál. Az írásból felém az sugárzik, -a végső időhiány ellenére is- élvezed a fészekfelújítást.

    VálaszTörlés
  7. ... és még annyit tennék hozzá, tavasszal töröltem le a gépemről a 3 éve befejezett házhoz a gyűjtögetett képeimet. Volt értelme a kollekciónak:-))azóta szinte semmin nem változtattunk.

    VálaszTörlés
  8. Emlékszem az öt évvel ezelőtti időkre, mikor ugyanezt csináltam. Fél évig csak képeket mentettem korlátokról, fürdőkről, falszínekről. Aztán volt ami belefért, volt ami nem. Na, utóbbiak a mai napig készülgetnek. (pl. múlt héten vettünk végre egy csindi csillárt a nappaliba.)

    Úgyhogy hajrá, veled vagyok! A stílus nagyon tetszik nekem is.

    (Csak csöndben jegyzem az újságmizériához, az Elle dekor nekem nagyon bejön, mióta Ahama rávilágított. Negyedéves és nagyon friss, rengeteg külföldi dizájnlakással. Bár megértelek, ha tehetem, síeléskor veszek egy OLASZ lakber. magazint is.)

    VálaszTörlés
  9. Ahogy gyűlnek nálad a lakás felújitásról szóló posztok egyre nagyobb depresszióba esem.Mi még előtte állunk ennek,és már a költözés sem lesz egyszerű,de úgy tünik az sokkal rosszabb lesz ami utána jön...

    VálaszTörlés
  10. Én csak csorgatom a nyálam, mert ugye egy albérletet kevéssé alakítgat az ember, és minden költözéskor jönnek új bútorok, szóval az egységességre való törekvésemet már rég feladtam. De ami a legdurvább, hogy a férjem kifejezetten nem egységeset akar, szerinte abban van élet, én meg egységeset, ami viszont szerinte olyan mű, magazinszagú. Hát, nem könnyű a lakberendezés. Nagyon kíváncsi vagyok a képekre, ez az áttetsző fehér nagy kedvencem!
    Amire meg mostanában jöttem rá, hogy igazi kihívás, hogy a kiegészítőkhöz az anyagokat összehangolni. Nem is tudom, talán úgy működik, hogy megvesz az ember egyszerre egy vég textilt, mert semmi garancia, hogy két hónap múlva is lehet kapni ugyanazt.

    VálaszTörlés
  11. Édeseim, hősök vagytok! :D

    De jó, ha Ti nem lennétek, tényleg azt hinném, UFO vagyok, hogy olyan dolgokkal pepecselek, amivel normális ember nem szokott.. (család véleménye.. :D)


    BAnyacsaka, ne ess kétségbe, a költözés RETTENETES!! Ez a része remek játék, igaz vannak benne nehézségek. Számomra az a bosszantó, hogy amivel a nyugatibb lapok TÖMVE vannak, az itthon sokszor elérhetetlen, vagy ami Angliában vagy az USA-ban átszámítva 30e ft, azt itthon 150-től lehet megkapni (ezekről majd a fürdőnél írok..) A másik, ami frusztrál, hogy nálunk nincs páros csicsergés, fészeképítgetés, katalóguslapozgatás, vagyis az egész leredukálva úgy néz ki: kijelölöm a három legesélyesebbet, és amire B. is rábök, azt rendeljük. Baráti pároknál (kizárólag azoknál, akiknek van stílusuk.. :D - bár a többieket is szeretjük.. :D) meg azt látom, komoly konzultációk előznek meg minden egyes újabb darab beszerzését. (igaz, ott inkább vérre mennek a viták is.. :D)

    VálaszTörlés
  12. Egérke, szerencsések vagytok. Nálunk adott volt az alap: egy már meglévő, 30 éves ház felújítása (részben örökölt). Ez pont az az időszak, ami már elég régi ahhoz, hogy elavult legyen, de még nem elég öreg ahhoz, hogy valami ódon bájt árasszon (ez a szocreál korszak soha nem is fog..)

    Adél, az egységesség nem jelent monotonitást! Ami monoton, az az, amit a hazai újságokban látsz: ugyanaz a szín végigvezetve a falakon, ugyanazzal a fronttal minden szobában.. nem is tudom, milyen iskola szerint képezik a hazai lakberendezőket! Az egységesség az a stílust jelenti egységesnek: pl. country vagy minimál vagy éppen eklektikus, ami szintén lenyűnyöző és művészi érzékkel keveri a különböző darabokat. Gondolom, a férjed sem arra gondolt, hogy a konyha legyen hi-tech a fürdő meg mediterrán (bár a hazai kínálat mintha ezt szorgalmazná.. :D) A textilek miatt nekem is előre fő már a fejem, és persze tudom, hogy a legnagyobb meccsek is itt lesznek majd (van fogalmatok a KA International árairól??!)

    Évikém, már előre látom, nálunk is ez lesz, ami beköltözésig elkészül az meglesz, a többi meg majd az évek alatt..
    Sajna, nálunk nem lesz minden új, mert a lakásunk anno ( mikor én születtem) elég jó bútorokkal lett berendezve: ahhoz túl jók, hogy kidobjuk őket, főleg, hogy most lenulláztuk magunkat anyagilag... Majd szépen lassan.. Talán jobb is, hogy nem kell annyi döntést hozni egyszerre.. :D

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails