2009. szept. 2.

Ovimizéria



A kis Panna durcásan gubbasztott az ágya szélén.

- Nem akarok oviba menni!

Nagyon rossz néven vette, hogy Anyuka felébresztette az imént. Pont most!! A legszebb álma kellős közepén.. mikor Tündérország királya épp a legkisebb tündér királykisasszony tiszteletére rendezett születésnapi zsúrt.. A meghívókat pillék repítették szét és a vendégek gyönyörű színes luftballonokon szállingózva érkeztek az ünnepélyre. Pannának a királykisasszony személyesen küldött egy különlegesen szép, piros lufit... És pont most....!

- Panna, édesem, siess! Öltözz, különben elkésünk! - noszogatta szelíden a kislányt Anyuka..

- Nem akarok oviba menni! - ismételte dacosan Panna, azzal a fejére húzta a takaróját, hátha még egy picit... hátha még nem szállt el az a piros lufi... De nem volt menekvés. Anyuka újra bejött, s most már nem volt mese, készülődni, indulni kellett.

- NEM AKAROK OVIBA MENNI! - kiabálta dühösen Panna még az utcán is.

- Gyere, csak nézzük meg, mit csinálnak a pajtásaid.. hogy milyen lett a csoportszobátok.. köszönjünk be az óvónéninek..

Panka duzzogva kullogott Anyuka után és elhatározta, esze ágában sincs betenni a lábát a csoportszobába..

Épp ekkor érkeztek meg az óvodába. Már messziről meghallotta kedves kis barátai zsibongását.. Kíváncsian kukucskált befelé, s akkor meglátta... a gyerekek gyönyörű, színes lufikkal játszottak.. Az óvónéni mosolyogva tartott Panna felé.

- Szervusz, már nagyon vártunk! - azzal átnyújtotta a kislánynak a világ leggyönyörűbb, legpirosabb lufiját.

Panna ámuldozva, boldogan szaladt játszani a többiekhez. "Milyen jó, hogy nem maradtam otthon!" - gondolta magában örömmel.

Ezt a mesét meséltem-rajzoltam hétfő reggel Sára lányomnak. Nyolc óra öt perckor. Kicsit sem manipulatív célzattal. A fenti sztoriban leggyakrabban szereplő mondat ugyanis addigra már vagy huszadszor hagyta el drága magzatom száját.

A napokban rengeteg bejegyzés született a blogokon ovi- és sulikezdés kapcsán. Én rettenthetetlen nyugalommal és mély együttérzéssel olvastam az aggódó spekulációkat az első nap kapcsán. Ugyan, nálunk mi gond történhetne? Tavaly év végén problémammentesen megvolt a beszoktatás. Sára két hónapot járt már oviba, öreg motorosnak számít.. Aha, csakhogy az anya által elképzelt forgatókönyvet a gyerekkel is közölni kellett volna... Merthogy a dolgok NEM működtek úgy idén, mint tavaly. Merthogy Sára NEM akar oviba menni. Egész nyáron akart. Vasárnap este már nem akart. És hétfőn este se, meg kedden este se. A reggeleket már nem is említem- a legegyszerűbb volt a fent vázolt hétfői. Azóta naponta min. 5 percet ráverünk a szintidőnkre, hiába kezdünk korábban készülődni. Sírás, könyörgés, hiszti... Jaj... Reggel a boltos azzal biztatott, ő ismert egy kisfiút, aki egész ovi alatt is ezt csinálta, meg amikor elsős volt, meg másodikos... Köszi, pont ez kellett..

Próbálok tárgyilagos lenni, nem veszekedem, nem ígérgetek, nem könyörgök. Csak öltözünk, közben vázolom Sárának, mennyire jó lesz majd a többiekkel... semmi eredmény. Oké, tudom, hogy a hiszti nekem szól és távozásom után öt perccel a gyereknek semmi baja.. Mondom, tudom, mert tegnap én mentem vissza fél tízkor meglesni, mit csinál, ma az apja. (Kicsit sem vagyunk hülyék ám...) A gyerek nyugisan játszik a többiekkel, délután örömmel szalad elém. Sugárzó mosollyal ígéri meg az óvónőnek, holnap aztán már nagyon ügyesen, mosolyogva jön oviba... Reggel meg kezdődik minden elölről..

A csajszi ovis zsákja mostanra készült el.



A mérete kb. mint egy reklámszatyoré, nagyobb el sem fér a mini-szekrényükben. A vállfa egy régi gyerek vállfa új köntösben.



Bár messze nem tökéletes, meg vagyok vele elégedve. A legnagyobb dicséret anyumtól jött, aki szinte mindig leszólja a dolgaimat. (Nem azért, mert rondának tartja, hanem mert hülyeségnek gondolja, hogy ilyenekre pazarlom a drága időmet.. Mikor mosogathatnék is ehelyett. Amúgy is pár száz forintért lehet kapni ilyesmit a boltokban... ) Ennek ellenére kitartóan mutogatom neki is a kreálmányaimat. Most csak annyit mondott: gyorsan kellene csinálnod még egyet, hogy Katának is legyen ilyen szép.. :D





(A konyhaszekrényt ne is kérdezzétek...)




13 megjegyzés:

  1. Az én anyummal is ez szokott lenni a helyzet :))))) Az ovis zsák szuper lett, és a mese is nagyon tetszik :)Kitartás, hátha elmúlik ez a reggeli hiszti egyszer :)

    VálaszTörlés
  2. Ez a kis ovistáska tényleg hihetetlenül édes :o)!
    Amúgy ha én viszem Danit oviba, nálunk is van kis pityergés, pedig szeret járni, meg tényleg nagyon jó kis ovink van. Ha apája viszi, akkor nincs semmi gond, úgyhogy legtöbbször már ő megy vele reggelente, mi meg Zorkával délután sétálunk el érte. Ez most egyelőre működik, remélem hosszútávon is jó megoldás lesz.

    Anyaügyben nagyon hasonló a helyzetünk, az én anyukám se tudja elképzelni, hogy hogy vagyok képes varrásba ölni az időmet, amikor pl. kertészkedhetnék is, mint ő :o)))

    VálaszTörlés
  3. nagyon szuper lett, le is mentem, az én kicsi lányom jövőre lesz ovis, és valami ilyen pont jó lenne :)

    VálaszTörlés
  4. :D
    Édes!
    Nagyon édes, cuki, kedves, aranyos és helyes az ovistáskátok!
    Nagyon-nagyon tetszik! Most azt kívánom, bár mi is oviba járnánk már, mert a bölcsiben szekrénye van a gyerekeknek! Itt nem nagyon van hova varrni! :(

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Csak nem az ő jele is pillangó? Anna Sárának az! Vicces lenne egy újabb párhuzam.:-)
    Leselkedés: tavaly kezdte Boldizsár az ovit és én a kukkolás tekintetében komoly pózokat vettem fel, hogy jól lássam, viszont ő ne vegyen észre...aztán amikor a bokorban egy másik anyukával találkoztam, na az volt ám az igazi móka!:-))

    VálaszTörlés
  7. Ez a pillangó annyira édes! Olyan cuki a pofija... A gyerekek meg már csak ilyenek: mindig mást akarnak... nálunk is hasonló a helyzet. Kire ütöttek vajon...?:))

    VálaszTörlés
  8. nagyon helyes a pille!
    Na Barni tegnap ment eloszor, vissza sem nezett kozolte menjek csak el es ebedre jojjek. Aztan ebed utan nagy puszi, gyomi az ovoneniknek, dadusnak es meg visszaszolt, sziasztok majd holnap jovok megint. Ma meg mar haza akart kuldeni, hogy ott is alszik... kivancsi meddig tart a lelkesedes.

    VálaszTörlés
  9. Tündéri lett ez a pillangós táska. Kívánom, hogy kicsilány hamar megszokja az ovit. Mi fél évmulva gondoltuk elkezdeni a beszoktatást, hogy majd jövő ilyenkor élesbe menjen :)

    VálaszTörlés
  10. sdanita.blogspot.com2009. szeptember 3. 8:21

    Szia
    En meg uj vagyok a blogolvasok-irok taboraban, de orulok, hogy raakadtam a Tiedre (mar nem is tudom hogyan). Nagyon tetszenek a dolgaid. Az en lanyom mar 11 eves, reg volt az ovi, de volt egy jo modszer a reggeli kesergesre. Keszitettem neki egy babat, amit o Anyababanak hivott. Vele ment oviba, igy "egyutt voltunk" ott. El is multak a sirdogalasok. A babat pedig ma is orzi... Az Anukak meg mar csak ilyenek. Azert lefogadom, hogy osszes ismerosenek buszken meseli (nagy titokban) milyen csodakat alkotsz ! Azok a par szaz Ft-os zsakok meg..... hmmm erezted mar rajtuk az alkoto lelket, szeretetet ?

    VálaszTörlés
  11. Köszi lányok! Azért vigasztaló, hogy se ovi se anyu-ügyben nem vagyok egyedül.. :D

    Nálunk sajna, apa nem jöhet szóba, egyrészt hajnali ötkor megy dolgozni, másrészt ha a lyány megébred, s "elkapja" az apját zokogva kapaszkodik a nadrágjába, hogy ne menjen dolgozni... Nagyon apás. (Mindkettőnk.)

    Kriszta, nem akarlak elkeseríteni, de nálunk is így kezdődött. Tavaly év végére időzítettünk a beszoktatást, hogy idén már minden flottul menjen. Akkor nem is volt semmi gond, meg is veregettem a vállam, milyen jól kitaláltam én ezt, lám. Hát nem. Azért ma már nem volt annyira katasztrofális a helyezet, egy kis nyafival megúsztam..

    Krisztallit, de bizony, hogy pille!! :D ÉS ez már nem véletlen egybeesés, ezek echte sáraságok!! (Egy pillanatra megijedtem, hogy valami nyereményt ígéretem, aztán láttam, az a kommentet máshová szántad.. :D)

    Anita, én is örülök, hogy idetaláltál, üdv! :D A lányomat (s engem) nem kell győzködni az sk. cuccok értékéről, anyum meg egy másik világban él.. (Vagyis ebben- szerinte én jövök egy másik bolygóról.. :P) A babákkal csak az a gond, hogy a terembe nem lehet játékot bevinni, max. a szekrényben tarthatja.. :(

    VálaszTörlés
  12. Ilyen édes kis zsák tulajdonosa biztosan hamar túl jut ezen a kezdeti drukkon.Nálunk szerencsére nem volt ilyen, bár Babó csak minden másnap és csak fél napokra ment.Alig várta hogy végre újra a gyerekekkel játszahason.Szerintem ne aggódj miatta!Ha napközben is sirdogálna meg ha érte mennél is rossz kedvű lenne ,akkor tényleg lenne rá okod.Szerintem ez teljesen normális ,hogy nehezen indul reggel,és egyáltalán nem azt jelenti hogy nem szeret oviba járni.Főleg ha a nyáron is sokat emlegette.

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails