2009. ápr. 24.

Ugye Te sem dobod ki... a lyukas zoknikat? :D

Szeretem azokat az ötleteket, amikor valami szemétre valót mentenek meg az enyészettől. A Gyerekszobán most sorra jelennek meg jó kis inspiráló ötletek, legutóbb a zokniból készült majomé, de számos kreablogból is meríthetünk, ha magától nem jön az ihlet a szemét láttán... :D (Még biztosan én is írok ilyenekről, mert már jópár készült nálunk is, néhány le is van fényképezve... csak... hát...., valljuk be, ez a blogolósdi nekem nem megy olyan gördülékenyen.. :D)

A zokniállatkákról eszembe jutott a már régebben a Flickr-en bekedvencelt Sockdogs, és persze Sára rögtön le is adta a rendelést, hogy rápillantott a szeretnivalóan kajla kutyusokra.. Nem kellett sokáig győzködnie, hirtelen felindulásból el is követtem egyet... Sára segített a tömésben- aztán vagy fél óráig a kutyus volt a kedvenc, akit lánykám Pöttynek keresztelt.. :P Most már csak kicsi Katát érdekli valamelyest- Sára nagyvonalúan át is engedte neki teljes egészében, míg ő maga megrendelte a következőt - feketében... (Három éves és a fekete az egyik kedvenc színe.. :D - remélem, mire kamasz lesz, már ciki lesz az emo.. :P)


Azt hiszem, nem csak a vásárolt játékok esetében érvényes, hogy a kevesebb több.. Az enyéim már olyan természetességgel veszik az itthon készülő játékokat, hogy pl. ha Sára meglát valamit a neten, simán ukászba adja; neki is varrjak ilyet. (Extrém esetben fajátékra mondja ezt.. :D)
Hááát.. meg kell találni az arany középutat: varrási kényszer vs. felhalmozódó termékek.. :D



Még egy gondolat, ami felmerült bennem a kutyavarrogatás közben: számos blogon, fórumon téma most a másolás, koppintás, lopás - és ezek kombinációja.. Engem a téma bár nagyon érdekel, de - szerencsére- egyik részről sem érzem érintettnek magam: a fent említett alkotó kutyusa pl. rögtön elindította bennem a "nekem is kell ilyen" rugót, de miután szemrevételeztem jó alaposan a képet, mit hogy érdemes elkészíteni rajta, többet nem is néztem felé.. nem is olyan lett Pötty, mint azok a szépséges kutyusok, ott a képtárban... :) De nekünk pont jó.. Szeretnivalóan bumszli, és igazoltan elkopott, kidobásra ítélt zokniból, itt-ott megmaradt gombokból formálódott.. nyilván, ha már sorozatban készülne, több változtatással, saját ízlésem szerint formáznám tovább, de ez nem fog megtörténni.
Tehát egyszerűen nem is lehet pont olyanra csinálni, hacsak az embernek nem direkt ez a szándéka.. :D
Kis kitérő a saját világomból.. csak úgy - a poén és a kézműveskedés kedvéért.. :D
(Érdemes megfigyelni a szemek és az orr megoldást.. szerintem nagyon jópofa, szellemes.. :D - és másutt is jól felhasználható.)

2009. ápr. 11.

Húsvéti fonott kalács

Ez a blog nem lesz gasztroblog, erre senki se számítson.. :) Ennek több oka is vagyon: egyrészt nem vagyok egy helyre konyhatündér, bár képes vagyok tisztességes ételeket főzni anélkül, hogy felgyújtanám a konyhát, nem fogok extra kiruccanásokat tenni a gasztronómia világában, legfőképpen azért, mert a családom erősen konzervatív ízlésű, és legutóbbi 3 órás pacsmagolásomat, míg elkészült a "tonhal avokádómártással és sáfrányos rizzsel" kb. annyival honorálták: Inkább paprikás krumpli. (Pedig szerintem nem is volt rossz.) :(
Másrészről nem vagyok egy nagy fotós, így a túrós csuszámat sem fogom extraközeliben, félhomályba vesző porcelántányéron prezentálni a nagyérdeműnek.. :P

Viszont van egy-két olyan nagy kedvenc, örök visszatérő receptem, amit nem biztos, hogy mindenki ismer, viszont nagy eséllyel pályázhat másoknál is kedvenccé válni. Ezek olyan ételek, amikkel apukámat, apósomat is le tudtam venni a lábukról és azóta a nagyik is felvették a repertoárjukba.. (vagy legalábbis kérnek belőle..) :D

Ez a kalács is ilyen: gyakorlatilag elronthatatlan; voltam olyan vakmerő, hogy az első kísérletet Húsvét vasárnap reggelére időzítettem, s igaz, csak kilencre lett reggeli, de cserébe friss, foszlós illatos kalácsot ehettünk a sonka- tojás trió harmadik tagjaként. A másik húsvéti hagyomány nálunk: a sonkát mindig itthon főzöm, a főzőlében készül az a 3 tojás, amit a reggelihez eszünk. Így nem lehet befesteni, viszont esssszméletlen jó íze lesz. A maradék főzőléből kedden mindig krumplileves lesz.

Szóval a recept: (kenyérsütőgépben megdagasztható, így alig van vele munka)

1/2 kg fehér liszt
1 zacsi élesztőpor
50 g cukor
1 mk. só
2 egész tojás + 1 tojás fehérje
1/4 l langyos tejszín

a megkenéshez: a maradék tojássárga, kevés tej

Ha a gépben készítjük: először a tejszínt felverjük a tojásokkal, ezt öntjük alulra, erre kerül a szitált liszt és a többi száraz hozzávaló. A dagasztóprogramot indítjuk el.

Tálban dagasztva: az élesztővel elkevert liszthez adjuk a többi száraz hozzávalót, majd a tojásokat, tejszínt, összekeverjük, majd gyúró- dagasztó mozdulatokkal sima állagúvá gyúrjuk. Szép selyemfényű lesz.
Letakarva, meleg helyen kb. 1/2 órát kelesztjük, vagy míg jól megnő.

(Innen kapcsolódik össze a két verzió):

Lisztezett gyúródeszkára borítjuk és ismét jól átgyúrjuk a tésztát, két egyforma cipót formázunk belőle, majd mindegyiket 3 részre osztjuk, s jó kétujjnyi hengereket sodrunk belőle. Hármasfonattal kalácsot fonunk, a két végén jól összenyomjuk a végeket.

Kivajazott-lisztezett tepsire tesszüka két kis kalácsot, és letakarva ismét kelesztjük kb. negyed órát. Közben a sütőt előmelegítjük 180 °C-ra.

A tejjel elkevert tojással megkenjük, majd sütőbe tesszük. Kb. 30-35 perc alatt készül el.

(Képpel sajna, nem készültem, majd utólag.. :D)

2009. ápr. 7.

Kísérleti nyúl

Ezeket a nyuszkókat először Debbie Bliss nevével fémjelezve láttam egy kötős könyvben.. sajna, leírás nélkül.. Hiába kerestem azonban a tervezőnő honlapján, bármilyen magazinjában, nem találtam anyagot hozzá. (Bezzeg ma.. pl. nézzétek meg itt.) Így a rajongásom halványult, majd szinte el is felejtettem, mikor szembejöttek velem újra ezek az édes kis lények LittleCottonRabbit képtárában. Be kell valljam, egy kicsit meglepődtem, hogy saját mintaként árusítja, de aztán jó sok helyen láttam még hasonlókat, igaz mindegyiknek volt egyedi karaktere, gondolom, saját ízlése szerint ki-ki módosította..
Most én is kikísérleteztem a saját verziómat, s bár nem vagyok vele még teljesen megelégedve, gondolom, ha majd már annyit készítettem, mint Julie, egy picit jobban kiforr a figura. :) Most a nagyonközelgő Húsvétra való tekintettel nem variálok rajta többet. Ünnepek után biztosan készül még egész testű nyuszi is, mert nagyon jó kötni- s leírásra támaszkodva már tempós is.. :D



( A sarokban bégető bariról: Fércműveknél szörföztem, mikor Sára bejött, s rögtön kiszúrta a hangoskodó jószágot- persze neki is kellett- sőt, narancssárga! A nevét is ő adta, és azóta minden egyes alkalommal, ha a gépet bekapcsoljuk, meg kell látogatni Zoknit is.. :D)
Related Posts with Thumbnails