2009. szept. 25.

Technikai szünet

A hétvégén végre költözünk, nem tudom, mikor lesz újra netünk, addig is csak ritkán tudok majd netközelbe kerülni.. A Freecycle-val (vagy más témákkal) kapcsolatos kérdésekre, tagjelentkezésekre azért próbálok majd naponta- kétnaponta válaszolni (valahonnan...?), de kérem mindenkinek a türelmét!! :) Remélem, nemsokára újra találkozunk a virtuális térben! Üdv mindenkinek - E.

2009. szept. 23.

Freecycle - Mindeningyen Székesfehérváron



Örömmel tudatom minden fehérvári s környéki illetőségű ismerősömmel, hogy sikerült beindítani a helyi Freecycle csoportot! Gyertek, csatlakozzatok minél többen! :D
Székesfehérvár Mindeningyen - Székesfehérvár Freecycle

Hogy mi az a Freecycle? A mozgalom lényege a környezetvédelem - szemétcsökkentés formájában-, hisz ami az egyiknek szemét, a másiknak még kincs lehet.. Hányan vagyunk úgy, hogy valamit csak azért tartogatunk, mert - bár már régen nem használjuk - valamire, valakinek még jó lehet, nincs szívünk kidobni. Vagy éppenséggel teljesen jó ruhákat, edényeket, lemezeket dobunk ki helyszűkében. Ha valakinek kellene, akkor odaadnánk szívesen ingyen is, csak vigye...

Ez a fórum erre nyújt lehetőséget. Világszerte már számos csoport működik, hazánkban sajnos eddig egyetlenegy, a budapesti- de ez már négy éve fut. Hihetetlen dolgok cseréltek gazdát, itt meg tudjátok nézni, mi minden. (Esetleg ha arrafelé laksz, csatlakozhatsz is.)

Ha a post alapján kedvet kaptál, nosza, Te is indítsd be a lakóhelyeden a helyi csoportot! :D

Néhány ötlet, ami talán aktuális: nálunk most van az éves lomtalanítás ideje: ahol még nem járt a lomtalanító autó, érdemes megfontolni, nincs-e a kiszanálásra szánt holmik közt még használható, felajánlható. Ha valamit keresel, kérni is most érdemes, most sokan forgatják fel a sufnit, hátha valakinek éppen van feleslegesen.

A suli is most kezdődött, totálüres albérletbe bútorokat, étkészletet bármit, érdemes most kérni ill. felajánlani.

Ez az időszak a befőzések ideje is, lehet kérni/felajánlani befőttesüvegeket, mi pl. anyuval mindig csereberélünk, hogy sok egyforma üvegünk legyen (én megkapom tőle a mustárosakat, ő meg tőlem az uborkákét..) - ez dupla környezetvédelem, mert egyszer nem dobom ki a csemegeuborka csomagolóanyagát, másodszor pedig nem veszek új üveget, ha el akarom tenni a befőtteket.

Sétáink során rengeteg háznál látok lehullott, erjedő gyümölcsöt, szomorú látvány (és borzasztó szag az erjedés miatt) , vajon miért nem szedik össze? Akik meg panelban élnek, veszik a drága gyümölcsöket a piacon. Ha valakinél sok a felesleg,és sajnálja, hogy tönkremegy, szintén fel lehet ajánlani.

A kerti munkáknak is most közeledik a dandárja, fel lehet ajánlani megmaradt, feleslegessé váló évelőtöveket, egynyári virágok, zöldségek magjait... De ha keresel valamit, azt is üzend meg, hátha valakinek a kertjében van ilyen..

Hirtelen ennyi jutott eszembe, de szerintem a sor vég nélkül folytatható..

főoldal: freecycle.org
cikk még: http://foldanya.freeblog.hu/search/freecycle

Freecycle is a great worldwide movement. It's all about reuse and keeping good stuff out of landfills. For more informations and finding your local group go here: freecycle.org.

2009. szept. 15.

Inspiráció - lépcsők

Ma a lépcsősor van porondon... A tegnapi napon befejezték az összeszerelést, ma már csak az oszlopok végső formáját és a lépcsők színét kell eldönteni. Az asztalosunk ismét rendkívül boldog... a főnöke szerint viszont szereti a kihívásokat... :D

Bár már előre látom, sokan fognak megbotránkozni (főleg korábban említett idősebb családtagok) , de a fehér-fa kombináció az már nálunk is biztos- csak a fa színe kérdéses még. Vagy az ablakokkal harmonizáló mélybarna, vagy a kissé meredek és bevállalós füstölt tölgy.. :D (Vagy csak sima tölgy... vagy....) Ilyeneket találtam a neten, ami kb. falszínben, színkombókban, formában hasonló..










ALL ABOUT STAIRS - today we have to decide the final colour of the oak stairs (it'll be white and some wood-colour) and the shape of the columns. Here are some inspirations...

2009. szept. 14.

Gyerekszoba- kész festés...



.. Azóta már a parketta is felkerült (neeem, itt nem a füstölt tölgy lesz.. :) - a már 3 éve megvásárolt cseresznyeszín laminált padlót tettük vissza..) Még beszerelik az ajtókat és a gyerekszobát lehet takarítani!!!! :) ( az első helység..)







This is the kids room with finished painting..

Még mindig képek, még mindig házátalakítás...

Bár a párom jövő hétre - meglehetősen optimistán (naivan?)- már szabit vett ki a költözéshez, még rengeteg ponton alkalmatlan a házunk a bentlakásra.. A csempéhez utólagosan rendelt pót-bordűr már négy hete nem tud megjönni.. :( Elvileg ma szerelik fel az ajtókat és (végre valahára) a konyhaszekrény ajtóit is..

Ez az a lélektani pont, amikor már ott tartunk, hogy mindenmindegy, csak haladjuk!
Hétvégén pl. a parketta színéről kellett döntenünk. (A régi parkettát szedettük fel és rakattuk vissza újra..) Mivel másutt már megjelent fában ez a szín, a füstölt tölgy mellett döntöttünk.

Aha, de milyen döntés volt...! A parkettás hozott KÉT!! festékmintát, felkente, válasszunk... Nincs több? Férj: NINCS!!! Jó, akkor legyen ez... Kb.két perc az egész, felkenéssel együtt... (Ez a mindenmindegy szindróma..) Nálamnormál esetben kb. 8-10 minta megtekintése és mindenhez hozzápróbálása után kb. 1 hét kell, hogy döntsek.. Most már mindegy.. :D

És a döntés eredménye? Kaptatok már húsvétkor vödörnyi jeges vizet a nyakatokba? :D



Itt egy kép arról, milyen volt a parketta felcsiszolva- ugye szép? :)
(Azt azért sajnálom, hogy nem készítettünk róla felszedés előtt: ujjnyi rések benne, tele karcolással és RONDA MÉZSÁRGA FÉNYES lakkozással- képzeljétek el, lécci.. :D)
Mikor mentem ellenőrizni az embereket, nappaliba lépve ez a kép fogadott... Hát még nem pácoltak? De... a hálót... Megyek át a hálóba...



Nah, itt kell hozzáképzelni a jegesvizet a nyakba.. Kb. ilyen volt az első reakcióm, mikor megláttam a parkettát.. (Aki esetleg nincs tisztában festéstechnikai dolgokkal, annak mondom, a pácot NEM lehet visszaszedni/csiszolni vagy akármizni...) Kimentem egy kicsit friss levegőt szívni (ha már egyszer nem cigizem.. :D) ... aztán vissza a hálóba.... Már egy kicsit jobban tetszett... Gondolgondolgondol... Végül kitaláltam (a munkások nagy örömére persze), ugyan, kenjék már át a másik páccal is (kellett nekik két mintát hozniuk), amitől a világos részek mélyebbek, a feketék kissé élénkebbek lettek. Így már kifejezetten tetszik, de azért a családnak (egy generációval fölfelé) még kell idő hozzá, hogy megszokják.. :D (sajna, a végső állapotról még nem tudok fotót mutatni, mert egy réteg szaténfényű lakkra még várnunk kell...)

HOUSE RENOVATION AT THE FINISH - This is our old-new hardwood flooring with a smoked oak painting... It was shocking at the first sight... :D Now it was getting re-painted with another paint and it became a bit deeper and brighter colour. (No pics yet..)

2009. szept. 7.

Őszi gondok

Már kezdett hűvös lenni, a lányokkal sétálni indultunk. Kata már összekészítve (még mindegy a sorrend, de azért már megfordult a fejemben, már csak pár hét és arra is figyelni kell, kire mikor kerüljön kabát, sapka, s addigra már biztosan minden össze legyen készítve... Jaj..)

- Gyere Sára, kezd hűvös lenni, ma sportcipőt veszünk fel... Megpróbáljuk, jó-e még...
- (kis lábát a cipő mellé teszi) Nézd, Anya, jó még.. látod, idefér mellé a lábam..
- (anya kétkedőbb) Bebújunk és meglátjuk, jó?
Meglepő, tényleg gond nélkül belecsusszan a lába..
- Jó a cipőd?
- Igen!
- Nem nyom sehol? Nem szorít?
- Nem. Nem.
- Jaj, de jó, akkor indulhatunk....
- De Anya, kérlek.... csak... most már ki szeretném görbíteni a lábujjamat.

(Utóirat: a hétvégén nyolc pár cipőt dobozoltam el- kisebb anyagi csőd elé nézünk: nincs ünneplőnk, hétköznapink, tornacipőnk, gumicsizmánk.... és az egy még éppenhogyjó váltócipőnek is csak néhány hetet adok már.. De nézzük a pozitív oldalát: Katának csak elő kell vennem Sára kinőtt cipőcskéit...)

2009. szept. 4.

FlyLady- Miért működik?

Pár napja Ezkriszti írt egy segélykérő bejegyzést. Elküldtem neki egy olyan program linkjét, amit én már pár hónapja megpróbálok beilleszteni a mindennapjaimba, s mondhatom, drasztikus változások történtek. Kriszti közkinccsé tette az infokat (én sem sajnáltam mástól, de meg sem fordult a fejemben az eddigi virtuális beszélgetéseink kapcsán, hogy másnak is szüksége lehet rá a csapatban..), s kiderült igenis többen vagyunk érintettek a kérdésben. A babás lányok közt indult egy beszélgetés, arra szerettem volna válaszolni, de olyan hosszú lett, nem terhelem vele a topicot... Ide meg úgyis azt irkálok, amit csak akarok.. :P

Szóval a téma az, miért is van szükség mostanság arra, hogy külön műsorok, honlapok, könyvek szóljanak a háztartásról, takarításról, rendszerezésről? Első körben engem is megdöbbentett: A FlyLady program, amit most követek, tulajdonképpen semmi mást nem mond, mint amit anyám szajkóz és csinál nap mint nap.. Mi akkor a különbség, amitől ez nekem működik, amit meg ő csinál, az nem?

Szóval a magyarázatot a történelmi múltban kell keresnünk. :DD Nagyanyáinkat, de még anyáinkat is nagyrészt úgy nevelték, hogy az igényeiket, de sokszor még a szükségleteiket is rendeljék alá a családjuknak, férjüknek. Ha jobban körülnéztek, a fiatalabb generációban is találtok még jószerivel példát erre az evolúciós kövületre (:D), leginkább az alacsony iskolázottságúak körében (illetve vannak azok, akik ezt nagyon is tudatosan hivatásszerűen csinálják...az külön téma.. ). Aztán jött egy nagy váltás, hippimozgalom, flowerpower, emancipáció, a lányokat is egyre inkább taníttatták, és ahogy csökkent a családokban a csemeték száma, úgy lettek a gyerekek egyre inkább elkényeztetve. A lányok is, nemcsak a "nekimindentszabad" fiúk.

Ma már lesülne a bőr a képemről, de 14 évesen hétvégéken még 11-kor az ágyban szunyáltam, míg anya porszívózott, főzött, meg csinálta azt a sokmindent, amit most már én is.. Aztán később sem várt el tőlem senki semmit többet, minthogy a szobámat többnyire rendben tartsam. Nem volt egy nagy szám, szerettem is csinálni, könyvek tematikusan, méret szerint csoportosítva, ruhák színárnyalatokként stb.. A mosógépet is csak akkor tanultam meg kezelni, miután megelégeltem, hogy az egyetemről minden héten hazacipeljem a szennyest. Tejbegrízt is ott főztem először. És minden mást szakácskönyvből próbáltam ki, vagy telefonos segítséggel, mert előtte sohasem kellett.. (És volt olyan évfolyamtársam, aki ötödéves korunkban ámulva- bámulva csodált, én milyen ügyes vagyok, hogy tudok olyasmit főzni, mint a párolt rizs.. :D)

Aztán hazaköltöztünk, férjhez mentem, és egy varázsütésre mindenki rögtön elvárta tőlem, hogy sikeresen menedzseljek egy egész háztartást. Mert már harminc éves vagyok!! Anyámnak ilyenkor már iskolás gyerekei voltak!!

Szóval hogy is van ez? Egészen idáig csak ÉN voltam, csak MAGAMMAL kellett törődnöm (jó, persze, törődtem én a párommal is, de nem kötelességből vagy elvárásból, és ő is gondoskodott adott esetben magáról.. ami manapság már nem mondható el igazán.. :P) Senki sem tanított meg rá, most pedig tudjam magamtól?

Nem ehhez voltam szokva, és meg kell mondjam, eszem ágában sincs önfeláldozni magam a zoknimosás oltárán.. :D Azt szeretném elérni, hogy jól csináljam ezeket a dolgokat- szívesen gondoskodom a családom jólétéről, de senki se vegye ezt magától értetődőnek, sőt alapvető női kötelességnek, hanem értékeljék az erőfeszítéseimet és lehetőségükhöz mérten vegyék is ki a részüket belőle..

A FlyLady-ben van egy fogalom, ami mostanság (nem tudom, miért) kissé talán háttérbe került, de majd biztosan foglalkoznak ezzel is még részletesebben: Inner Princess- a bennünk lakó hercegnő- egy durcás, infantilis kis akarnok. (Vehetjük úgy, hogy férjhezmenetelemig az egyedüli énem..) Ő ugraszt ki reggel hatkor az ágyból, csak azért mert kitaláltam valami jópofa varrnivalót, vagy valami új fejlesztő játékot a lányokkal, aztán azon kapom magam, hogy kilenckor még mindig a rajzaim vagy a varrógép mellett ülök (ülünk a csajokkal), persze pizsiben.. és a napi restanciám meg csak nő.. kapkodás, bűntudat, káosz...

Eltüntetni, háttérbe szorítani nagy hiba és lehetetlenség lenne.. Fel kell ismerni a hangját és meg kell vele találni a kompromisszumot, sőt igenis kell hagyni néha és kényeztetni gyakran. :) Szóval nekem az a feladat, hogy meggyőzzem ezt a pici belső hangocskát, hogy először végezzem el a reggeli rutint, s csak aztán kezdjek el "játszani", miután már minden sínen van. Anyám, nagyanyám életéből csak a soha véget nem érő monoton házimunkát látom, eddig magam is ezt tapasztaltam, ezért is utáltam ennyire. Felmosok, felporszívózok, fél óra múlva a férjem hazaszalad valamiért, és mivel csak beugrott, a cipőjét nem veszi le: munkásbakancsban végigtrappolja a házat.. ezért érdemes???... Ebben a programban a pihenők, önkényeztetés, családi program ugyanúgy kötelező elem, mint a napi gürcölés... Kedvencem a pénteki randinap: közös program a férjeddel - csak ketten... Huh.. a négy hónap alatt legalább már egyszer sikerült megvalósítanunk... de a korábbiakhoz képest már ez is valami.. A hétköznapok taposómalmában néha már elfelejtődnek azok az értékek is, ami miatt az egész hajtás elkezdődött.. (Mert ugye senki sem azért gürizik, gyűjt, hogy a család majd ki tudja fizetni a szép koporsót??)

Szóval, ha esetleg egy-két ponton magadra ismersz, van segítség.. Sőt, egy hazai blogon épp most készülődik valami.. Via a FlyLady főbb elemeit készül lefordítani, hogy azok se maradjanak ki a jóból , akik esetleg nem bírják olyan jó az angolt..

2009. szept. 2.

Ovimizéria



A kis Panna durcásan gubbasztott az ágya szélén.

- Nem akarok oviba menni!

Nagyon rossz néven vette, hogy Anyuka felébresztette az imént. Pont most!! A legszebb álma kellős közepén.. mikor Tündérország királya épp a legkisebb tündér királykisasszony tiszteletére rendezett születésnapi zsúrt.. A meghívókat pillék repítették szét és a vendégek gyönyörű színes luftballonokon szállingózva érkeztek az ünnepélyre. Pannának a királykisasszony személyesen küldött egy különlegesen szép, piros lufit... És pont most....!

- Panna, édesem, siess! Öltözz, különben elkésünk! - noszogatta szelíden a kislányt Anyuka..

- Nem akarok oviba menni! - ismételte dacosan Panna, azzal a fejére húzta a takaróját, hátha még egy picit... hátha még nem szállt el az a piros lufi... De nem volt menekvés. Anyuka újra bejött, s most már nem volt mese, készülődni, indulni kellett.

- NEM AKAROK OVIBA MENNI! - kiabálta dühösen Panna még az utcán is.

- Gyere, csak nézzük meg, mit csinálnak a pajtásaid.. hogy milyen lett a csoportszobátok.. köszönjünk be az óvónéninek..

Panka duzzogva kullogott Anyuka után és elhatározta, esze ágában sincs betenni a lábát a csoportszobába..

Épp ekkor érkeztek meg az óvodába. Már messziről meghallotta kedves kis barátai zsibongását.. Kíváncsian kukucskált befelé, s akkor meglátta... a gyerekek gyönyörű, színes lufikkal játszottak.. Az óvónéni mosolyogva tartott Panna felé.

- Szervusz, már nagyon vártunk! - azzal átnyújtotta a kislánynak a világ leggyönyörűbb, legpirosabb lufiját.

Panna ámuldozva, boldogan szaladt játszani a többiekhez. "Milyen jó, hogy nem maradtam otthon!" - gondolta magában örömmel.

Ezt a mesét meséltem-rajzoltam hétfő reggel Sára lányomnak. Nyolc óra öt perckor. Kicsit sem manipulatív célzattal. A fenti sztoriban leggyakrabban szereplő mondat ugyanis addigra már vagy huszadszor hagyta el drága magzatom száját.

A napokban rengeteg bejegyzés született a blogokon ovi- és sulikezdés kapcsán. Én rettenthetetlen nyugalommal és mély együttérzéssel olvastam az aggódó spekulációkat az első nap kapcsán. Ugyan, nálunk mi gond történhetne? Tavaly év végén problémammentesen megvolt a beszoktatás. Sára két hónapot járt már oviba, öreg motorosnak számít.. Aha, csakhogy az anya által elképzelt forgatókönyvet a gyerekkel is közölni kellett volna... Merthogy a dolgok NEM működtek úgy idén, mint tavaly. Merthogy Sára NEM akar oviba menni. Egész nyáron akart. Vasárnap este már nem akart. És hétfőn este se, meg kedden este se. A reggeleket már nem is említem- a legegyszerűbb volt a fent vázolt hétfői. Azóta naponta min. 5 percet ráverünk a szintidőnkre, hiába kezdünk korábban készülődni. Sírás, könyörgés, hiszti... Jaj... Reggel a boltos azzal biztatott, ő ismert egy kisfiút, aki egész ovi alatt is ezt csinálta, meg amikor elsős volt, meg másodikos... Köszi, pont ez kellett..

Próbálok tárgyilagos lenni, nem veszekedem, nem ígérgetek, nem könyörgök. Csak öltözünk, közben vázolom Sárának, mennyire jó lesz majd a többiekkel... semmi eredmény. Oké, tudom, hogy a hiszti nekem szól és távozásom után öt perccel a gyereknek semmi baja.. Mondom, tudom, mert tegnap én mentem vissza fél tízkor meglesni, mit csinál, ma az apja. (Kicsit sem vagyunk hülyék ám...) A gyerek nyugisan játszik a többiekkel, délután örömmel szalad elém. Sugárzó mosollyal ígéri meg az óvónőnek, holnap aztán már nagyon ügyesen, mosolyogva jön oviba... Reggel meg kezdődik minden elölről..

A csajszi ovis zsákja mostanra készült el.



A mérete kb. mint egy reklámszatyoré, nagyobb el sem fér a mini-szekrényükben. A vállfa egy régi gyerek vállfa új köntösben.



Bár messze nem tökéletes, meg vagyok vele elégedve. A legnagyobb dicséret anyumtól jött, aki szinte mindig leszólja a dolgaimat. (Nem azért, mert rondának tartja, hanem mert hülyeségnek gondolja, hogy ilyenekre pazarlom a drága időmet.. Mikor mosogathatnék is ehelyett. Amúgy is pár száz forintért lehet kapni ilyesmit a boltokban... ) Ennek ellenére kitartóan mutogatom neki is a kreálmányaimat. Most csak annyit mondott: gyorsan kellene csinálnod még egyet, hogy Katának is legyen ilyen szép.. :D





(A konyhaszekrényt ne is kérdezzétek...)




Related Posts with Thumbnails