2010. nov. 5.

Szülőszék


Korábban -más fórumokon és magamnak is- nekikezdtem ugyan a szüléstörténeteim megfogalmazásának, ezek a próbálkozásaim azonban végül, valahogy mindig befulladtak, annak ellenére, hogy minkét szülésem hihetetlenül pozitív élményt jelentett, még ha teljesen másként zajlottak is. Most sem fogom újra megkísérelni a múlt felidézését (itt). Magamban persze százszor, közben végig mondogatva, hogy nem lehet semmi következtetést levonni, minden terhesség, minden szülés, születés más és más. Próbálok optimistán a legjobbakra készülni, erre programozni az agyam, s biztatni Gergőt, hogy ő is hasonlóképp álljon majd a dolgokhoz. :)

Persze, két gyerek mellett, erre sokkal kevesebb alkalmam van, mint a korábbi várandósságaim idején. De azért, ahogy az idő halad előre (s Istenem, milyen gyorsan!!) , mégis csak egyre gyakrabban követeli ki a legkisebb is magának a neki járó figyelmet. Ez különösen érvényes múlt hét óta, mikor is arra a felvetésemre, hogy úgy érzem, ez a baba hamarabb fog érkezni az előre számítottnál, az orvosom nem megnyugtatóan ellenkezett, hanem bősz egyetértésben bólogatott (bár becsületére legyen mondva, azt is megnyugtatóan. :D)

S hirtelen olyan sürgős lett minden, annyi elintézni való akadt. Az egyik legfontosabb - számomra- most a szülőszék (van persze más is, de azt majd esetleg egy másik postban). Bár régi szülésznő-mondás szerint, repülőgép fent s gyerek bent még nem maradt, azért a hogyan sem mindegy. Én mindkét lányomat széken szültem, nem is merült fel, hogy másképp kellett, lehetett volna. Eldöntöttem, voltak benne partnereim (az orvosom és a férjem, második esetben már szerencsére, a szülésznő is), bevált. Nem akarok változtatni rajta. Csak közben egy másik tényező is bezavart a "szokásos" ügymenetbe: jelenleg másik városban készülök szülni, az ottani kórháznak pedig nincs szülőszéke. Még.

Mivel egy rettenetesen primitív, egyszerű szerkezetről van szó, fel sem merült bennünk, hogy ez akár probléma is lehet; nosza, veszünk egyet. Először az orvosom és az ő műszerbeszerző területi képviselője vallott kudarcot, így gondoltam, talán a net majd kisegít.

És valóban: elméletet rengeteget találtam. Pozitív eszmefuttatásokat, melyben szakemberek mindenkit arra biztatnak, szüljön csak széken, nagyon jó kis ajánlásokat, kórházakat, melyekben hirdetik, hogy ezt az alternatív módot is lehet választani. (Mert jelen pillanatban - hiába egyszerű és ősi módszer- alternatívnak számít, sőt, még tudományos nevet is adtak neki, hogy szakmai folyóiratokban is jól hangozzék: vertikális szülés- ez nem csak a széken szülésre, hanem minden függőleges irányúra vonatkozik, természetesen.)

De mi van a gyakorlatban?
.... Nos, a gyakorlati oldal a neten különféle baba-mamás blogok és fórumok felől közelíthető meg, ahol az anyukák elmondják, hogy hiába szeretnék választani ezt a módszert, hiába lenne rá több helyen lehetőség, talán két budapesti kórházon kívül, ahol rutinszerűen alkalmazzák ezt a technikát is, legtöbb helyen egyszerűen nincs hozzá partner. (A mi városunkban is szinte kizárólag az ebből szakcikkeket író, s úttörőnek számító főorvos végez ilyen jellegű szüléslevezetést, de valami oknál fogva ő sem túl gyakran.. Sára születésekor vezetett ilyen szülést először az én orvosom is.) Az anyukák elriadnak a kényelmetlennek tűnő, apró és "túl egyszerű" eszköztől, a szülésznők (számtalan oktató videó és gondolom, azért némi gyakorlati bemutató ellenére is) idegenkednek tőle, az orvosok kényelmetlenségre hivatkozva (a sajátjukéra!!) szorgalmazzák az abszolút természetellenes és kényelmetlen fekve szülést.

És az orvosi műszer forgalmazók még csak tanácsot sem tudnak adni, hol szerezhetnénk be ilyen alkalmatosságot. (Noha elmondásuk szerint "meglepően sokan keresik".) A neten böngészve, a legközelebbi forrást az USA-ban találtam meg, és majd leestem a (nem szülő)székemről, mikor megláttam az árát (naivan max. 25e ft körül saccoltam). Én is ilyenen szültem eddig, most gyorsan letettem róla. (Mi kerülhet benne ilyen sokba??)



Jelenleg ott tartunk (ennek a cikknek a hatására), hogy az asztalos barátunkkal karöltve próbálunk készíteni, készíttetni fából egy széket. És emellett keresni egy olyan helyi szülésznőt, aki nem karba tett kézzel figyeli két méterről, mi is történik a szülőszobán.

Persze, tudom én, hogy nem válhat be mindenkinek ugyanaz, mint nekem, és vannak olyan esetek, amikor valóban szükség van már az ágyra; csak a józan ész, tapasztalat és az (új és régi) elméletek szerint is ennek kellene lennie az alternatív, végső esetben választandó módszernek. (Kb. mint a gátmetszés esetén.. kellhet néha, na de ilyen arányban??)

Vajon hány évtizednek kell még eltelnie, hogy az elméletben és külföldön gyakorlatban is jól működő módszerek felváltsák a dogmatikus berögzüléseket, s ne nekem kelljen úgy éreznem magam (ne azt érzékeltessék velem), hogy egy semmisemjó, folyton extrázó különc vagyok?

9 megjegyzés:

  1. Kedves Erika!
    Remélem, hogy sikerülni fog megvalósítani, hogy Gergő (Vendus is majdnem Gergő lett!:-)) is szülőszéken születhessen! "Alternatív" megoldásként ajánlom még a fitballt (ez olcsóbb és könnyebben beszerezhető...), bár szerintem azon szülni nem lehet, de a vajúdáshoz valóban rengeteget segített nekem is a vertikális irány!

    VálaszTörlés
  2. Érdekes ez a szülőszék, az meg pláne, hogy ennyire nehéz hozzájutni. Ahol van, azok honnan szerezték be? Azért biztosan megérdeklődted, hogy beengedik-e a fából készült széket (néhol mániákusan ragaszkodnak a sterilitáshoz).

    VálaszTörlés
  3. Én Székesfehérváron hallottam először erről a lehetőségről, ez volt akkor tudatlanul a legszimpatikusabb megoldás, de nem lehetett vele élni, úgyhogy kimaradt. Arra viszont emlékszem, hogy sokáig azt hittem, hogy lehet választani és meglepődtem, amikor mégsem volt rá lehetőség.

    VálaszTörlés
  4. Én is azon akartam Andráskát szülni, de éppen foglalt volt. Merthogy, csak egyetlen egy volt belöle szfváron. Nem az orvosomon (ha jól emlékszem ua. mint neked), és nem rajtam múlt, hogy nem tudtam kipróbálni. Kíváncsi vagyok, mit tudsz majd intézni.

    VálaszTörlés
  5. drukkolok!!! ha masert nem, de mert neked biztonsagot ad mar eleg erv, a szulesnel a legnehezebb ugyis, hogy akkor engedd el a dolgokat, amikor az idejuk van es ebben minden tamogatas fontos.

    VálaszTörlés
  6. Köszi lányok a kommenteket itt is és azoknak is, akik mélben írtak. Remélem, minden úgy sikerül majd, ahogy elterveztük és csupa jó élményekről tudok beszámolni január végén.

    Amaranta, igen, ugyanaz a dokink. Még soha nem hallottam olyat, hogy akkora igény lett volna a székre, hogy nem jutott hozzá egy anyuka. (Merthogy csak a kitolási szakaszhoz kell, és azért PONT egyszerre PONT két szülőszékes anyukának..inkább arra gondolok, a főo. szerette volna végig a maga kismamája mellett tudni a holmit, nehogy végül az utolsó pillanatban mégis kelljen, s ne legyen..) Ilyenek a véletlenek- máskor meg csak porosodik.

    Stigi, persze, megkérdeztem, lehet vinni, Mo-n legtöbb helyen fából készült van, épp azért, mert sokkal olcsóbb. Több helyen ugyanúgy asztalos készítette, mint nálunk is történni fog, a műanyag székek meg- gondolom- leginkább adományként kerültek a kórházakba.. Nem hinném, hogy ilyen hozzáállás és ritka használat mellett a kórházak maguk ruháztak volna be.

    Ha elkészül a mi székünk, feltétlen postolok még róla.

    Judit, nem is tudtam (emlékeztem?) hogy Neked van kötődésed SZfvárhoz.. itt szültél? Igen, amúgy ez volt a post egyik lényeges mondandója: a szülőszék nem egy, a kismama által választható opció, hanem a fizetős klienseknek járó szolgáltatás.. ha az orvos egyáltalán hajlandó így is rá.. sok olyan esetet is hallottam, hogy megegyeztek a szülőszékes szülésben, aztán mindenféle mondvacsinált ürüggyel a végén mégis az ágyon kötött ki a kismama..

    Réka, igen, ismerem, sokat is használtam a vajúdás alatt, itthon is, mielőtt elindultunk volna, és bent is, míg a zuhany alatt vajúdtam, nagyon jó volt. "Szárazon" viszont még hatékonyabbnak találtam a jógapárnát.. ha a sok kreatív beállítottságú látogatómat nem sokkolja, talán később még a többi extrázásunkról is írok egy postot.. :D

    Kriszti, persze, ez a legfontosabb -nekem- de a post legfőbb mondanivalója most inkább az lett volna, hogy ezt az érzést - a választás szabadságáét, és hogy Te uralod, irányítod, átéled az egész folyamatot, nem csak egy elszenvedője, passzív részvevője vagy a saját gyermeked megszülésének- ezt kellene minden kismamának átéreznie, megélnie.. (természetesen a normál, komplikációmentes szülésnél..)

    Az elengedés is egy érdekes dolog.. igen, nagyon nehéz néha. :D

    VálaszTörlés
  7. Óóóóó!Mindhárom szülésem után és még most is.:)szülőszékre vágytam!!!!!!!!Ne add fel!!!

    VálaszTörlés
  8. Ez a kiscipő és a fotó a gyönyörű pocakodon!...Odavagyok.:)))

    VálaszTörlés
  9. Mammka, köszi! Nem adom fel, olyannyira, hogy már csak a lakkozás hiányzik a székről... remélem, hamarosan egy postot is írhatok majd fotóval. ;)

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails