2010. dec. 15.

Mit nekünk Karácsony?

Bár kint havazik, s itt benn rendületlenül készítik a lányok a karácsonyi díszeket, rajzokat, olvassuk a meséket, énekeljük, hallgatjuk a dalokat, mesélünk a Kisded születéséről - mégis, valahogy nem érzem, amivel pedig az adventi naptár minden este szembesít, már csak 10, 9.. nap van hátra Karácsonyig.

A családban mindenki tök beteg- és rajtam kívül (aki már túlvagyok egy abszolút sikertelen antibiotikus kúrán) mindenki antibigyót szed (egy-két nagy- és dédszülőt is beleértve)- gyakorlatilag ilyen még nem volt az alatt az öt év alatt, hogy családként fennállunk, de előtte sem igazán dereng hasonló. Szóval a lázas készülődést kiütéssel felváltotta a valódi láz, gyerekorvoshoz járás, lámpázás, orrporszívózás, nyügis bújások.

S ha mindez nem lenne még elég, így a nyolcadik hónap vége felé, akkor ehhez még képzeljétek hozzá az egész lakást elborító fűrészpor illatot (fahéj és szegfűszeg helyett)- és port. Mert az asztalosaink nov. végére ígérték, hogy befejezik az emeletet, ahová majd a gyerek- és hálószobák kerülnének. Ezzel szemben még decemberben sem fogják. Nem hogy az egészet nem, de még azt a részét sem, ami a felköltözésünket lehetővé tenné. Lelki szemeim előtt már láttam, hogy még a nagy karácsonyi sürgés-forgás előtt berendezzük Gergő kis szobáját, behajtogatom a szép új szekrénybe a frissen mosott, vasalt kisruhákat, odakészítem a kórházba szánt holmimat a kiságy mellé.. Nos, ez most nem lenne túl szerencsés, hacsak nem szeretném, ha a táskám faforgácsos vagy diszperzites lenne.. :S

Ennyit a Karácsonyról... Valahogy ma szakadt el bennem egy olyan húr (eddig csak reménykedtem, vártam, hogy csak készen lesznek, csak meglesz, ha már megígérték), most viszont már.. hát, nem is tudom, mit csináljak... mert egyik pillanatban azt mondom, nem érdekel, lemosom végre az ablakokat, polcokat, felrakom a karácsonyi dekorációt.. de aztán rögtön le is lohad a kedvem, mert mi értelme mindennek, ha két napon belül vastag szürke por borít újra mindent?

Nah, panaszkodásból ennyi is elég.. A lányok teli torokból éneklik a Hullapelyhest, s ettől rögtön jobb kedvem lett (...) még akkor is, ha közvetlen ezután Sára kiabált, hogy Kata bepisilt- a lapradiátorba.. :DDD Hát, konkrétan reménykedtem, hogy a radiátor szétszerelése az idei nagytakarításból kimaradhat.. :)))

U.i.: Azért az adventi postokat nem adom ám fel- bár sok nem jelenik meg adott napon a blogon, szinte minden este elmentek egy vázlatot vagy piszkozatot, s ha kiegészül képekkel, esetleg leírásokkal, akkor közzététel után a napjánál jelenik majd meg- ezért sok postom nem fog megjelenni frissként a bloglistákon, néha érdemes lesz visszagörgetni egy pár napot, vagy megnézni a tartalomjegyzéket, már ha érdekel valakit. :)

(Tegnap pl. 11., 12-éhez fejeztem be egy-egy postot, és elsejéhez is betettem már a hiányzó képeket. :) )

5 megjegyzés:

  1. Ajaj! Hát ez az év vége még normál esetben is húzós, de kismamaként, kisgyerekekkel, felújítás közepén... Á! És a fránya betegségek... nálunk is csak Apuci úszta meg. Azért kitartás, csak eljön már a nyugodt pihi ideje.
    És érdekel, hát persze :)

    VálaszTörlés
  2. Óh, te szegény... ez így tényleg sok...
    Nem tudom, segítek-e ezzel, de én kb. 40 éves koromra eljutottam odáig, hogy mertem redukálnni a Karácsony előtt előkészületeket addig a szintig, hogy ne legyek totál lepukkant és nyűgös szentestére. Ehhez az kellett, hogy rájöjjek végre: a "tisztaság" a legkevésbé fontos a körülöttem élőknek (ui. észre se vették, hogy erőim utolsó morzsáival csillogósra sikáltam a lakás tucatnyi ablakát). Ezért a fő csapásirány az lett, hogy csakcsupa olyan dologgal foglalkoztam, ami NEKEM felüdülést, jó érzést okozott. Innentől kezdve lett a Szenteste jó hangulatú, kellemes, sok jókedvvel, őszinte szeretettel teli.
    Tojjad le a fűrészport, az új szoba berendezését, koncentrálj a SAJÁT komfortérzetedre, mert ezzel teszel a legtöbbet a körülötted élőknek! Hidd el, minden lesz valahogy. Lehet, nem úgy, ahogy álmaidban elképzelted, de az új családtag nem fog károsodni, ha nem tökéletes környezetbe érkezik. A csecsemők nagyon bírósak:-)))Jövőre már a lényegtelenségbe süpped a mai káosz...

    Csak a legszükségesebbeket végezd el, végy igénybe minden segítséget (olyat is, amitől normál menetben lúdbörzik a hátad) és PIHENJ, NEVESS, ÉLVEZD, hogy nem vagy TÖKÉLETES ezen a Karácsonyon:-))))

    VálaszTörlés
  3. Én még azt hiszem nem is gratuláltam Gergőhöz, pedig úgy örültem, amikor olvastam a hírt, csak valahogy elfelejtettem írni, úgyhogy most kívánnék Nektek nagyon sok boldogságot!!!!

    Az emeletet felejtsd el, mintha nem is lenne, én már annak is örülök, ha sikerül felporszívóznom, arról pedig fogalmam sincs hogyan fogom elkészíteni a karácsonyi vacsorát, és feldíszíteni a fát, de majdcsak lesz valahogy:)

    VálaszTörlés
  4. Te aztan tudod, hogy kell elni:-)
    Egyebkent meg Stiglinc jol mondja. Az onzessel okozol a legnagyobb oromet, mert akkor nyugodt, kipihent es boldog leszel, a tobbi csak a maz, ami luxus. Azt akkor tegye ra az ember, ha mar annyi az energiaja, hogy nem tud vele mit kezdeni.
    Vigyazz magadra amennyire tudsz!!!

    VálaszTörlés
  5. Jaj, köszönöm Nektek a kedves, együttérző szavakat! Alapban mélységesen egyetértek, s azt hiszem, büszkén állíthatom, hogy a karácsonyi őrület, mint fogalom pár éve már elkerül.. de itt tényleg nem erről van szó, hanem arról, hogy az emelet azért kell, mert ott lesz a babaszoba helye (is), azaz amíg nincs készen, nem tudjuk (tök értelmetlen) összerakni a kiságyat, pelenkázót stb.. És ha nem készülnek el a melók karácsonyra, akkor a (nagyjából) kitakarított, (kényelmesen, mérsékelten) feldíszített lakásba jönnek vissza ÚJRA szemetelni, esetleg akkor, amikorra már Gergő is megszületik, (jó is az, amikor 5 jómunkásember minden nap többször 3 szinten át gyalogolja végig a tölgyfalépcsőt, parkettát, konyhát, a lányok meg keresztezett nyomsávokon hurcolják a lakás többi részébe a koszt... :S)

    Szóval itt most nem az a gond, hogy nincs energiám, kedvem csinálni, hanem hogy NEM HAGYNAK, hogy kibontakozzam a kedvem szerint! :D

    Anna, esetleg Te is vesd be azt a módszert, amit én is Kdattától hallottam és nálunk tavaly remekül bevált: 23-án éjszaka már feldíszítettük a fát, reggeli előtt már túlestünk az ajándékozáson, így az ebéd/vacsorakészítés ünnepi hangulatban, kényelmesen beszélgetve, s nem "szintidőre" ment, s a tipikus "Anya csak beesik a fa alá, s mindenki majd éhen hal" epizód helyett Szentestére már ki is pihentem magam. :D (Ráadásul így egy teljes nap jutott csak ránk: az ünnep első és második napja már a nagycsaládé. )

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails