2010. febr. 26.

A nagy gyurmateszt..




Ami nem is olyan nagy, de az nem annyira frappáns cím, hogy egy kis gyurmateszt.. :D

Mert igazándiból csak két gyurmát teszteltem. Most. Mert régről vannak már emlékeim, a hagyományos iskolai gyurmáról (tudjátok, a gyúrhatatlanról) és az óvodai sóliszt gyurmáról, ami meg vastagon rászárad az ember kezére, meg nem is olyan nagyon szép.. És a lányom elég Play-Dooh (így kell írni?) utánzatot kapott ahhoz, hogy erre se vágyjunk igazán. A Fimo új generációját még nem próbáltuk, a régi nem gyereknek való (inkább erőművészeknek.. :D)

Szóval lehetőleg minél természetesebb gyurmát kerestem a gyerekeimnek. Ami szép, jó vele dolgozni, és az sem gond, ha lecsúszik egy kicsi a pociba belőle. Sokáig azt hittem, hogy a Kids Craft Weeklyben publikált, keményítős kerámia lesz a tuti befutó, ami gyönyörű, de sajnos, szintén rászárad a kézre.

Aztán ráleltem a Filth Wizardryra, ami véleményem szerint a legvarázslatosabb gyerek-krea blog. A gyurmareceptet nem ő találta ki, de hogy miket művelnek vele.... Gyorsan végigfutottam a recipét, amin kellően meg is ütköztem.. Hozzávalók- asszongya: Cream of Tartar. Leiter Jakab fordít: tartármártás... na, kösz, nem fogok olyan gyurmát pancsolni, amiben majonéz van... :DDDDD

Később azért valami szörnyű gyanúm támadt, s lefordíttattam a SZTAKIval, hát, nem majonéz, hanem borkő! Azt már kár is részletezni, hogy a dyslexiám is előjött, mert gyorsan elszaladtam a boltba és vettem három nagy doboz borkősavat. SAVAT!! Csak itthon esett le, hogy a két vegyület nem ugyanaz.. Innentől hosszas kémiai tanulmányozások, helyettesíthető-e a két anyag egymással. Szerintem nem. Ezzel szemben - mint később kiderült - rengeteg magyar blogger és anyuka átugrotta a dilemmát, és SIMÁN helyettesítette (merthogy borkövet lehetetlen kapni!)

Szóval én is nekiláttam, s ilyen gyurmákat főztem:


Kids Craft Weekly
- ehhez adtam 1 ek. glycerint is, hogy ne ragadjon annyira (korábban olajjal is próbáltam) egyik sem jött be igazán.

A Filth Wizardryn talált recept:

1 csésze só
2 csésze víz
2 csésze liszt
4 ek. olaj
4 tk. borkő(sav)
ételszínezék.

összekeverni, főzni, míg összeáll, színezni.

Nyers gyurmák:


A keményítős sokkal szebb és simább...

Színezés: (málnapiros, kék, citromsárga ételszínezék)






Színkeverés:







Barna: sötét kakaó (de felesleges, mert a összes szín keverékéből a végére úgyis barna lesz..)
Testszín: narancs+ fehér

Formázás- ovis módra



- bébi módra.. :D




- mami módra (régebben készült, nyers kerámia gyurma, akrillal festve.)



Egy óra gyurmázás után (a kerámia kiszáradt, a só-liszt ugyanolyan)



Kép nélkül röviden:
Tárolásuk: műanyag dobozban, szobahőmérsékleten.

Két hét múlva: a keményítős morzsalékony, szétesős lett,vízzel és szárítással lehetett volna javítani rajta, de inkább a másikkal foglalkoztunk, ami viszont egy kicsit meglágyult, lisztezett deszkán átnyújtva újra jó lett, de akkor már egy kicsit ragadt ez is a kézhez.

Szárítással: mindkettő világosodott, a keményítős jobban, viszont sokkal szebb felületet ad, apró, csillogó darabkák láthatók benne.

A sóliszt még most is jó (több, mint 3 hét), igaz, most már csak egy világosbarna tömb van belőle.. A következő főzésnél kipróbálom a keményítő-szódabikarbónát borkősav adalékkal, remélem, a jó tulajdonságokat sikerül majd ötvöznöm és nem robbanok fel.. :D
Folytköv.. :)

2010. febr. 18.

Csőbe húzva..

.... avagy hogyan tettem szert egy rózsaszín Promod nacira.

Ha jól emlékszem, utoljára áltisk. 6. osztályában öltöztem be farsangkor. Most azonban ismét alkalom nyílt rá, hogy gyerekeskedjünk egy jót; barátainkkal hétvégén maszkabálban jártunk. Persze lázas készülődés, ötletelés, egyeztetés előzte meg az eseményt. Az természetes volt, hogy ha négyesben megyünk, egységesen is öltözünk, tehát híres négyesfogatokat kerestünk.

Az első ötlet (kinek nem az lenne) persze a Flintstone család volt...



Aztán rögtön ezután egy hétig ABBA lázban égtünk, a fiúk már el is kezdték növeszteni a szakállukat, de aztán mégsem tudtunk igazán a témára hangolódni...



Lassan kezdett szorítani a határidő és még csak elfogadott ötletünk sem volt, nemhogy jelmezünk. Jött a Queen. (I want to break free..) - mert persze, nem elég, hogy négy embernyi szerelés, de valahogy poénos is legyen, ne csak olyan sima jelmez, mint a római tóga, a kalóz vagy az arab sejk.. (Kb. emiatt vetettük el pl. a Keresztapa/Chicago jelmezeit is..) Bírtam volna bajuszban és Kleopátra frizurában lejteni egyet a porszívóval. :)



Mire megszületett a végső verzió, már csak három napunk maradt.. Minden este próba, megbeszélés (mintha műsorra is készültünk volna, valójában csak röhögős-dumcsizós vacsorák), én meg lélekszakadva varrtam az utolsó pillanatokig a füleket, farkokat, szoknyát, topot..






És hogy kerül a képbe a cső? Hát, az én jelmezem egy csőtop és csőnaci volt. (Tudom, nem feltétlen a legelőnyösebb szerelés, de a szent cél érdekében.. :)) Persze, az óriásparókán kívül..

(( - Duplazárójel: Az összes kellék közül a nadrág jelentette a legnagyon kihívást, valahogy egy közeli ismerősünknek sem volt megfelelő darabja.. Végül a buli előtt három órával (jellemzőőő) beestünk a helyi plázába, s a Promodban találtunk is egy tökéletes nadrágot.. Hát, kb. a fél boltot előbb elhoztam volna, mint ez a gatyót, de Balázs vigasztalt, hogy a kiszemelt darabokért majd visszajövünk, addig meg gondolkodhatok rajta, hogy illesztem be a tavaszi ruhatáramba A rózsaszínt.. :P - duplazárójel vége..))




(Ha valaki nem ismerne fel- ez a sárga búrafejű én vagyok.. Sziasztok!! :D).

Vajon kitaláljátok, kiknek öltöztünk?

(Igen, a balettpatkányok voltunk a Macskafogóból.. :D)

2010. febr. 17.

Mammkának és Eszterdának




.. egy pár fotó. Először egy édes kicsi csíz..



Aztán egy kép bizonyságul, hoyg a makkák miatt cseppet sem zavartatják magukat a szárnyasok.




És egy fotó a tengelic-tengerről.. :) (Középütt csak nem egy házi veréb csipeget??!)



Kép nélkül: sajnálom, hogy nincs másik masinánk, amivel megörökíthettem volna, Sára milyen lelkesen tanulgatja a (természet)fotózást.. (Kár, hogy nincs kitől.. :P)

Akit pedig (ezek után is) hidegen hagynak a madárkák.. varrok is ám, meg kötök is, meg Sárával is kreatívkodom.. majd írok azokról is.. ;D

2010. febr. 13.

A jó hír gyorsan terjed...


Tumultus a tálca körül: zöldike, csíz, tengelic, fenyőpinty

...és vélhetően a tengelicek terjesztik. :) Ugyanis ők voltak eddig az etetőnk leglelkesebb látogatói. A jó hír pedig az, hogy nálunk mindig találnak bőségesen ennivalót az éhes madarak. Most, hogy a tél úgy döntött, igazán tél marad még, s a hó is egyre több élelemforrást elzárt a kis dalosok elől, egyre nagyobb lett az etetőn a forgalom. Olyannyira, hogy a hét elején kénytelen voltam kirakni egy tálcát is magokkal, mert a napi egyszeri feltöltés már nem volt elég.. A széncinkék, tengelicek, zöldikék, gerlék és rigók mellett lassan megjelent az ökörszem és a vörösbegy is. Aztán a számomra eddig ismertelen fajok: csízek és egy fenyőpinty.. Tegnap egy újabb tálat kellett befognunk, s mivel a hó reggelre befedte a fedetlen "etetőket", reggel ki kellett borítanunk a tartalmát, s friss magokat tölteni.. így már öt ponton csillapíthatták a tollas barátaink az éhségüket.. A mai nap szenzációs volt, eddig nálunk nem látott fajok is érkeztek: erdei pinty, kenderike, meggyvágó rögtön három is, és a régóta látni áhított, s eddig csak képről ismert édes kis őszapók egy csapata.. :)

A meggyvágó lenyűgöző jelenség- bennem kicsit félelmet is ébreszt- olyan szigorú, szúrós tekintetű, erős csőrű és alkatú, igazi acélmadár


Fenyőpinty


Erdei pinty


Sajnos a kép nem adja vissza, milyen tüneményesek az őszapók, de remélem, nem csak egyszeri vendégeink voltak (Egy névtelen kedves olvasónak köszönhetően kissé jobb lett a kép.. ugye, milyen tündériek? :)


A világos csíkos hasú kis madárkáknál mindig dilemmáztam, vajon kenderike vagy csíz tojó? Most, hogy már láttam egy igazi kenderikét is, többé biztosan nem fogom összekeverni.



Hiába a sok különleges és szép madárka, a szívem csücske mégis ő marad: a drága kis vörösbegy jó ideig csak messziről figyelte az etetőt, egy hete be is merészkedett.

És lehet, hogy röhejes, de akik most már teljesen hiányoznak: a verebek... Merre járhatnak? A határozóm szerint tévhit, hogy ők a leggyakoribb madárfaj hazánkban- kezdek hinni neki. (Aki úgy szeretne etetni, hogy a verebeket kirekeszti, annak egy kis info a hasznosságukról: a verebek rengeteg kártevővel etetik fiókáikat, védett fajok, olyannyira, hogy 2007-ben az MME a mezei verebet választotta az év madarává..)

Most, hogy mindent befed a hó, az itthon telelő madarak minden eddiginél jobban rá vannak szorulva a segítségünkre.. Etetésük igazándiból nem is önzetlen tevékenység: cserébe tavasszal a fiókáiknak rengeteg kártevő lárvájától, hernyójától szabadítják meg kertjeinket, nem beszélve a szívet melengető látványukról. Aki még csak most kezdene etetni (mert most sem késő..), annak figyelmébe ajánlom Stiglinc (ki más? :D) újonnan nyitott blogját, ahol elsők között egy rendkívül egyszerű, és ráadásul újrahasznos madáretető készítéséről ír.. (Akiket nem érdekelnek a madarak, azoknak is érdemes bekukkantani hozzá.. :D

2010. febr. 1.

Dobozmánia 2.




Jövőre egy méteresnél magasabb karácsonyfát nem engedek a házba.. Most ki vagyok szolgáltatva a férjemnek, aki állandóan rohan, reggeltől estig a sok határidős munkájával. Ráadásul beteg, szóval itthon KO. A karácsonyfa meg.. nos.. még mindig áll.. Szegény, már nagyon szomorú, de legalább nem luc, hogy már kopasz lenne.. :D Decemberben a tagbaszakadt szomszéd segített felcipelni a szintén nem kicsi férjemnek, szóval reménytelen lenne nekiállnom a kiebrudalásra egyedül.. De legalább az előkészületeket megtettem: felmértem, hogy az új szekrénybe nem fog beférni a korábbi dobozunk. Amúgy sem volt elég.

Említettem már, hogy dobozmániás vagyok, nem? A zacskózástól sikítófrászt kapok, úgyhogy amit csak lehet dobozban tárolok.. a dobozokat meg nagyobb dobozokba teszem. Lehetőleg egyformákba. Annyira, hogy pl. a mosókonyhánkban lévő tároló a már beraktározott egyendobozokhoz lett méretezve. (Ne, kösz, nem kell kényszerzubbony, jól vagyok..)

Szóval ha nincs megfelelő doboz, kell csinálni egyet. Fedeleset. Pont jót. Pl. így:
(Én magamtól találtam ki, aztán lehet, hogy spanyolviasz.. :D)

Ami kellhet: hosszú vonalzó, sniccer, ceruza, mérőszalag, maszkolószalag. Keresek egy jóóó nagy dobozt, aztán lemérem a rendelkezésre álló helyet. Ehhez fogom igazítani a doboz leendő méretét. Nem árt egy kicsit kisebbre csinálni, mert én most pl. olyan passzentosra készítettem, hogy rezgett a léc, vajon befér-e. Befért.





A doboz tetejét és az alját behajtom, leragasztom. Aztán lemérem, mennyivel kell kisebb legyen az eredetihez képest az egyik oldal (szélesség), középtájon bejelölöm ezt a szakaszt.








Ezt körben megcsinálom, és már lehet is vágni a vonalzó mentén. A sarkokat egyenlőre nem vágom át, így könnyebb a dobozzal bánni, nem nyeklik össze. Ha az összes oldalon bevagdostam a jelölések mentén, átvágom a sarkokat is.





A középső szakaszt félreteszem, a két oldalt összeillesztem, és maszkolószalaggal összeragasztom kívülről.



Ezt a műveletet megismételem a másik oldalon is (doboz mélysége), ha szükséges. Nekem ez most megfelelő méretű volt.

Aztán jön a tető. Itt kell egy kis matek is: az egyik bejelölés a tetőtől kb. 3 cm- re legyen, a másik pedig a doboz aljától számítva a kívánt magasság - a 3 cm. A szokott módon kivágom a feles szakaszt, de most már nem ragasztom össze a részeket.



Itt a doboz meg a fedele! A méret pont jó, csak épp a fedél nem épp stabil. Ezt egy perem hozzáadásával oldjuk meg: a leesett darabokból kivágunk egy kb. 6-7 cm-es szalagot, és ezt körben a fedél köré ragasztjuk, először pár csíkkal rögzítve, aztén körberagasztva.









Így néz ki belülről: a belső perem ráfekszik a doboz aljára, a külső meg rátakar, így tényleg olyan, mint egy fedeles doboz.



A belső oldalon is összeragasztom az illesztéseket, hogy stabilabb legyen, és KÉSZ! Eztán lehet bevonni csomagolóval, tapétával, sima papírral, amit lehet festeni, dekupálni, stencilezni, nyomdázni. Nekem most így marad... de ha feldíszítettem, azt is megmutatom.



(Nehogy valaki azt írja nekem, hogy az IKEÁban lehet kapni!! Ez a doboz sokkal erősebb, nem kerül szinte semmibe, ráadásul újrahasznosítás és PONT akkora, amekkora nekem kell. :D)

A maradék kartoncsíkokat meg fel lehet használni mondjuk ilyesmire: :D


Related Posts with Thumbnails