2010. jún. 10.

Félszobafogság

Jólvan, nem mondtam igazat. :P Még mindig nem tudok mutatni semmi érdekeset. Nem varrok túl sokat mostanság, ami összejön, az is titkos. Meg lusta is vagyok fotózni, fénykép nélkül (még ha nem is nagy szám), mit ér, ha azt mondom, de szépek a rózsáim. Például. Vagy kikeltek a rigófiókák az ablakunk előtt és a lányokkal lelkesen figyeljük, hogyan etetik őket a szüleik. Örülök, hogy a két lányt az ablakpárkányon tudom egyensúlyozni, nemhogy még a gépet is mellette... :)


(Közben mégis sikerült egy nem túl éles képet készítenem- csak szúnyogháló mögül fényképeztem őket, nem mertem megzargatni a kis családot.. )

De most nem is fotóztam, hanem scanneltem. Mert itthon a két csajszi, és a nap nagy részét négy fal közé zárva töltjük. Részben, mert egy újabb betegség után ismét lábadoznak, részben a nagy kánikula miatt. Ezt nem panaszként írom, nagyon-nagyon szeretem a nyarat, s egészen jól kialakult a vakációs napirendünk- reggeltől kint vagyunk kb. 10-11-ig (Extrém naptejjel, sapival, napernyővel- mert e tekintetben maximálisan paramama vagyok), aztán már csak este hat körül merészkedünk újra ki. A két időpont között bevonulunk a hűvös, leredőnyözött lakásba, s ugyanúgy le kell őket kötnöm, akár esős időben, ha nem akarom, hogy fél órán belül szétcincálják az egész lakást- mintha szegényeknek egy játékuk se lenne.. (szerintem észre sem vennék, ha eltüntetném az összeset...) Sajna, Katának mindezzel együtt is sikerül rekordidőn belül felfordulást produkálni, de azért még próbálkozom... :P

Sára most rákapott az útkereső játékokra, gondoltam, nyomtatok neki pár ilyen lapot, azzal ellesz egy darabig. De még emlékeztem rá, hogy úgy egy évvel ezelőtt sem nagyon értette még, mire megy ki a játék, s a kanyargó útvonalak között szabadon vezetgette a ceruzáját erre-arra. Most szerettem volna Katának találni egy-két egyszerűbb feladatot, amiből megérti a játék lányegét. Jó pár gugli oldal végignyálazása után arra jutottam, jobban járok, ha inkább magam rajzolok párat. Mit ne mondjak, talán korai volt a próbálkozás. Ha vezettem a kezét, hagyta, s húzta a vonalat, de egyedül nem volt hajlandó próbálkozni vele.

Ez a játék egyébként arra jó (ha valaki olyan szőrözős, mint én, hogy a gyerekeinek olyan játékokat keres, nem csak egyszerűen játékok, hanem fejlesztők is), hogy a finommotorikát fejlessze, s az íráskészséget készítse elő. (Mondom, hogy Katának korai..) Még igazándiból Sárát sem tudtam arra rávenni, hogy arra törekedjen, hogy a vonalon belül maradjon.
Mindegy, legalább beszélgettünk közben egyet a miteszika, hollakika, mintmonda témákról, ami viszont nagyon is aktuális Katánál.

Talán valaki hasznát veszi, s viszi..
(Csak gyorsrajzok, szóval a rajztudásomat kéretik nem cikizni.. :D)







Sajnos, ahogy a képen is látszik, s Sára találón megjegyezte a filcem a végére egy kicsit berekedt.. :DD

U.i.: Nem tud valaki egy értelmes Apák napi verset ezen kívül?
Ha lehet, ne az legyen benne, hogy az apám meghal vagy proletár. :P
Ajándékötletként az idei legédesebb:


Related Posts with Thumbnails