2010. okt. 29.

Fűzőcske helyett főzőcske



Katával a tegnapi séta során sok színes bogyót, levelet gyűjtöttünk- előre megfontolt szándékkal. A bogyók szín szerinti tálkákba szemezgetése még jó mókának tűnt, felfűzni őket már kicsit nehezebb volt (a tűvel közösen szúrtuk át a bogyókat, mivel a magok mindig útban voltak, csak a szálra fűzést végezte Kata egyedül). A nyakláncpróbára már csak ma került sor, tegnap csak a hintalovacskát volt hajlandó felékesíteni vele Szélvész kisasszonyka..



Mire képet csináltam volna róla, már el is rohant, hozta a kis merőkanalát, edénykéit, és kiporciózva készre sütötte nekem a finom bogyó-ebédet.. :) Sárával még nem sikerült eljutnunk addig, hogy ő is megfűzze a saját láncát, de a "gyöngyszemek" talán nem főnek el addig mind. :)

2010. okt. 27.

Ujjnyomda



Ez egy ovikezdős project volt, Sára óvódás művész(khm... cipős)dobozát -tudjátok, amiben a festéket, színes ceruzát, stb.. tárolják bent- borítottuk be az általa készített csomagolópapírral.
Mivel Sára jele a pillangó, arra gondoltam, egy nagy ív natúr csomagolópapírt díszítünk kis lepkemotívumokkal, kéznyomda technikával.
Ismét bebizonyosodott, hogy túlbecsülöm a gyermeki kitartást és türelmet, de mindenképp Sára javára írható, hogy a harmadik napon is képes volt leülni, hogy a már elkészült kis pillangók arcát egyesével felrajzolja. :)



Először a pillék testét nyomdázta végig a mutatóujjával, majd különböző színeket használva- kombinálva a hüvelyk- és kisujjával megnyomdázta a szárnyakat is. Azt terveztem, a végén majd én rajzolok mosolygós arcokat, csápokat a lepkéknek, de a gyerekem hamar lehűtött, mert egyedül akarta megcsinálni.



És persze, nem csak unalmas mosolygósra: itt a kedvencem (de el ne áruljátok neki! :) )

Talán a vakus, esti lámpafénynél készült fotók nem adják olyan jól vissza, de nagyon vidám kis dobozka készült. És mivel igyekeztem takarékosan bánni a csomagolóval, egy darabka maradt is belőle, amiből még egy kis ajándék becsomagolása is kikerülhet.. talán valamelyik barátnő szülinapjára. :)

2010. okt. 25.

Pillecukor- álommanó



Ilyesmit is mutattam már korábban, csak ez a baba most igazi kislányos verzió. A saját lányaimnak is van ilyen manójuk, még jól emlékszem, hogy Katával a pocakomban varrtam őket: készült egyszerre több sapka és ruha, és a kétéves Sárám választotta ki, milyen színű legyen az ő manója, milyen legyen a sapkája, szeme... Aztán, amikor elkészült, varrtunk egyet a leendő kistesónak is. Sára ezt hozta be a kórházba Kata születésekor. Így nálunk nemcsak az újszülött hozott ajándékot a nagytesóak, hanem a nagytesó is a kishúgnak. :)



Két év alatt kissé elnyűttek lettek a saját példányaink, de ez csak megszépítette, még valódibbá tette őket. Sőt, Sáráé "bánatában el is vándorolt", mert a lányom a dackorszaka idején következetesen kihajította az ágyából, holott előtte azt hittük, ez lesz majd az A JÁTÉK, amihez tűzön-vízen át ragaszkodik. (Nem lett ilyen egy sem.) Mostanában kezdett el keseregni utána, szóval elő kell keresnem a süllyesztődobozból.. És azt hiszem, nemsokára aktuális lesz egy saját bejáratú kisfiúverzió összehozása is. Addig azonban még néhány, előre elkészített ruhácskába igyekszem manót bújtatni. :)

(A fenti manócska elérhető a Meskán. Ára: 3200 ft+ postaklts.)

2010. okt. 21.

Zen kert a konyhában...





..azaz, csendélet prézlikészítés után. :D

2010. okt. 20.

Őszi gyümölcskosár


Ezúttal nem a mi babakonyhánkba készült, hanem az oviba, ahol- ha minden igaz- a gyerekek épp az őszi gyümölcsöket "tanulják"..( Hacsak már nem jutottak túl rajta, míg Sára itthon betegeskedett.) Legalább a lányok itthon gyakoroltak, mert annak ellenére, hogy többször, nyomatékosan kifejtettem, ezek nem maradnak náluk, minden egyes darabot a babakonyhából, és alkalmi kisboltból szedegettem össze. Sebaj, a teszt megvolt. :D



Alma, körte a jól bevált (kissé átszabott) Tildas-séma alapján, hisz minek módosítani azt, ami egyszer jól működik?!



A szilva és a szőlő - nos, még van mit finomítani rajta- saját találmány. Volt valahol egy dió is, de az annyira szánalmas lett, hogy csak Sára könyörgése mentette meg a kukától. Úgy tűnik, jól el is rejtette, nehogy kihajítsam mégis, mert azt nem sikerült megtalálnom. Tettem helyette igazit, és gesztenyét is: inspirációnak, hátha egyszer kitalálom, hogy lehet élethűen ábrázolni ezeket is textilből. :D


2010. okt. 19.

Hoztam is, meg nem is..



.. újat is, meg nem is. Ezt a mackót már láthattátok egyszer (-kétszer. :)). Pontosan a korábbi háttérként szolgáló táskába került, s ott is maradt egészen mostanáig. Valahogy nem éreztem késznek és nem tudtam, mi hiányzik még róla. Aztán jött a jó idő, az ihlet meg még jobban elszállt.
Tegnap, varrósarok rendezés közben, újra a kezembe került (de csak azért, mert teljesen mást kerestem.. :D), és letettem egy kupac gyapjúfonal mellé. Valahogy egy kékhez került közel, és akkor már tudtam, hogy csak egy egyszerű sál kell ide. Pont ilyen, novemberi köd-kék. Mivel olyan pinduri méretű, egy sapka is nagyon gyorsan elkészült hozzá. :) Kell is, mert elég barátságtalan az idő odakint; mire a fotózást befejeztem, bizony majd' leirigyeltem azt a meleg gyapjúsálat.. :D


(Elérhető a Meskán Elkelt!)

És az sem véletlen persze, hogy ez a bizonyos fonal az asztalomon hevert... remélem, hamarosan tudok erről is képet mutatni.

2010. okt. 18.

100 meg egy meg nem írt post...

.. legalább ennyiszer terveztem, hogy most már megmutatom, leírom, elmesélem... Aztán valahogy mégsem. Pedig vannak olyan kreapici projectjeink, amiket már vagy másfél éve lépésről lépésre fotóztam, tavaly őszi vagy Karácsonyi bejegyzés kezdemények, amiket elvetettem, kész vagy már tényleg majdnem kész babák, amiket viszont pont fotózni kellene csak.. És kitaláltam sok frappáns(nak tűnő) címet, meg másoknak is hasznos útmutatókat (és egy csomó ígéretem is van: lógok még babahaj, textilzöldség leírásokkal...) Nem tudom, a szorgos kreabloggerek hogy csinálják, hogy még a közlésre is van idejük... Úgy tűnik, belőlem genetikailag hiányzik ehhez valami.. (Nem, nem a közlési vágy vagy a fokozott kommunikációs készség, akik ismernek, tudják, milyen rengeteget beszélek és írok, ha rámjön... :D)

Na de most!! Sok-sok képet feltöltöttem a gépre, és az aksi is tele. Igaz, a szép idő elromlott azóta, de legalább nem kell annyit szabadkoznom, amiért rosszak a fotóim.. :D

Először is, egy programajánló azoknak, akiket nem riaszt el a borongós idő sem egy kellemes kirándulástól. Még a hét végéig nyitva van az Alcsúti Arborétumban a Babaházban található kedves kis kiállítás, amit érthetetlen módon alulszerveztek és - hirdettek. Maga a babaház, a"kiállítás" és kirakodóvásár mérete igencsak miniatűr, csak ezért talán nem lenne érdemes kiruccanni, de az őszi színekben pompázó csodálatos parkerdőben tett sétát tovább színesítheti. Remek alkalom, hogy az ember feltöltekezzen színekkel, illatokkal, természetes energiákkal a közelgő tél előtt!



Mi Julcsiékkal voltunk bő egy hete- jellemzően én nem lennék képes olyan jó kis montázsokat szerkeszteni, mint ő.. szóval itt inkább a babákról és nemezjátékokról mutatnék pár képet. A kiállítás hangulatát fokozta, hogy az egyik szárnyban játszósarok volt berendezve a gyerekeknek; a babakészítő- és a nemezelőművész bámulatos módon játékra bocsátotta a művei egy részét, igazán ember(gyerek)közeli, békebeli játékokat adva az aprók kezébe. Nekem különösen tetszettek a babák, mert amikor az (általatok sünimanónak nézett) babám szabásmintáját szerkesztettem, valami ehhez hasonló végeredményt képzeltem el. (Ez is jó példája annak, mennyire magukat alakítják a babák.. :D) Nah, és a gyönyörű kenderkóc hajak!







A teljességhez hozzátartozik a készítők megnevezése (hátha nem látszik jól a plakáton) :

Pálfi Boglárka- bábkészítő
Farkas Márta - nemezelő
Visi Ágnes - keramikus



Természetesen rengeteg színes levelet, botocskát, fakérget, terméseket gyűjtöttünk. Remélem, ezek felhasználásáról is lesz energiám írni majd.. :)

2010. okt. 5.

Blogajánló

Gyerekesek és kisgyerekesek, mesekedvelők és tanácstalanok, kukkantsatok be az új Együtt... blogunkba! :D

Együtt olvasunk - a gyerekekkel.
Related Posts with Thumbnails