2010. nov. 9.

Még azért ősz..




A rapszodikus első őszfél után most olyan szép, igazi őszi idő van (igen esőstül, ködöstül is), hogy hálátlanságnak tartanám, ha csak úgy, átnézve rajta, már most a Karácsonnyal foglalkoznék.

(duplazárójel:) Már más is írt róla, én is megbotránkoztam tegnap, hogy mindenütt karácsonyfákat tolnak már a képünkbe. Muszáj volt elmennünk Sárának csizmát nézni, így- bár máskor lehetőleg nem viszem olyan helyre, ahol érheti ez a korai őrület őket- most kikerülhetetlen volt. Meg is beszéltük, mi ketten, csajok, milyen bolondok ezek (plázai virágárusnál kistucatnyi feldíszített fa), s tán az ünnepek alatt már húsvéti nyuszik ugrálnak a boltjaikban? Legalább az adventet kivárhatnák..lelketlen haszonlesők. (duplazáró vége)

Az őszi színek és formák gazdagsága olyan inspiráló, kézműveskedésre, barkácsolásra ösztönöz. Rengeteg ötlet marad persze megvalósítatlan.. akinek már "dolgozóba" (oviba, iskolába) jár a gyereke, hogy oldja meg, hogy beleférjen egy jó kis kézműveskedés? - nekünk elég nehéz.. És sok olyan is van, amit csak csinálunk, kép nem készül róla. (Erőt meghaladó vállalkozás lenne..)

Most azért egyet tudok mutatni: az ötlet nem valami újkeletű,- mondhatni szokásos- az én lányaim mégis most próbálkoztak vele először. Az öteltindító Bartos Erika egyik verse és Marék Veronika Kippkopp és Tipptopp mesekönyve volt.





Miután tavaly az összes lepréselt levelünk bentfelejtődött egy vaskos könyvben (ugyan, kinek van türelme kivárni azt az egy-két hetet, mire a levelek megfelelően kiszáradnak?!), így idén praktikához folyamodtam: két papírtörlő között vasaltam szárazra a megfelelő, frissen szedett leveleket. (Vigyázni kell, mert túlszáradva kezelhetetlenül törékenyek lesznek!)
A témaválasztás egyedül ment a lányoknak, a forma összerakásában még Sárának is segédkeztem, a ragasztás neki már egyedül ment, de Kata is kitartóan nyomogatta a levélkéket a mókusához. :D





Egy genothermbe csúsztatva egy éjszakán át nehéz könyvek alatt préselődtek a képek, mielőtt felkerültek volna a frissen berendezett galériánkba. Azóta mindkét lány büszkén mutogatja az alkotásaikat a hozzánk látogató vendégeknek. :D

2010. nov. 5.

Szülőszék


Korábban -más fórumokon és magamnak is- nekikezdtem ugyan a szüléstörténeteim megfogalmazásának, ezek a próbálkozásaim azonban végül, valahogy mindig befulladtak, annak ellenére, hogy minkét szülésem hihetetlenül pozitív élményt jelentett, még ha teljesen másként zajlottak is. Most sem fogom újra megkísérelni a múlt felidézését (itt). Magamban persze százszor, közben végig mondogatva, hogy nem lehet semmi következtetést levonni, minden terhesség, minden szülés, születés más és más. Próbálok optimistán a legjobbakra készülni, erre programozni az agyam, s biztatni Gergőt, hogy ő is hasonlóképp álljon majd a dolgokhoz. :)

Persze, két gyerek mellett, erre sokkal kevesebb alkalmam van, mint a korábbi várandósságaim idején. De azért, ahogy az idő halad előre (s Istenem, milyen gyorsan!!) , mégis csak egyre gyakrabban követeli ki a legkisebb is magának a neki járó figyelmet. Ez különösen érvényes múlt hét óta, mikor is arra a felvetésemre, hogy úgy érzem, ez a baba hamarabb fog érkezni az előre számítottnál, az orvosom nem megnyugtatóan ellenkezett, hanem bősz egyetértésben bólogatott (bár becsületére legyen mondva, azt is megnyugtatóan. :D)

S hirtelen olyan sürgős lett minden, annyi elintézni való akadt. Az egyik legfontosabb - számomra- most a szülőszék (van persze más is, de azt majd esetleg egy másik postban). Bár régi szülésznő-mondás szerint, repülőgép fent s gyerek bent még nem maradt, azért a hogyan sem mindegy. Én mindkét lányomat széken szültem, nem is merült fel, hogy másképp kellett, lehetett volna. Eldöntöttem, voltak benne partnereim (az orvosom és a férjem, második esetben már szerencsére, a szülésznő is), bevált. Nem akarok változtatni rajta. Csak közben egy másik tényező is bezavart a "szokásos" ügymenetbe: jelenleg másik városban készülök szülni, az ottani kórháznak pedig nincs szülőszéke. Még.

Mivel egy rettenetesen primitív, egyszerű szerkezetről van szó, fel sem merült bennünk, hogy ez akár probléma is lehet; nosza, veszünk egyet. Először az orvosom és az ő műszerbeszerző területi képviselője vallott kudarcot, így gondoltam, talán a net majd kisegít.

És valóban: elméletet rengeteget találtam. Pozitív eszmefuttatásokat, melyben szakemberek mindenkit arra biztatnak, szüljön csak széken, nagyon jó kis ajánlásokat, kórházakat, melyekben hirdetik, hogy ezt az alternatív módot is lehet választani. (Mert jelen pillanatban - hiába egyszerű és ősi módszer- alternatívnak számít, sőt, még tudományos nevet is adtak neki, hogy szakmai folyóiratokban is jól hangozzék: vertikális szülés- ez nem csak a széken szülésre, hanem minden függőleges irányúra vonatkozik, természetesen.)

De mi van a gyakorlatban?
.... Nos, a gyakorlati oldal a neten különféle baba-mamás blogok és fórumok felől közelíthető meg, ahol az anyukák elmondják, hogy hiába szeretnék választani ezt a módszert, hiába lenne rá több helyen lehetőség, talán két budapesti kórházon kívül, ahol rutinszerűen alkalmazzák ezt a technikát is, legtöbb helyen egyszerűen nincs hozzá partner. (A mi városunkban is szinte kizárólag az ebből szakcikkeket író, s úttörőnek számító főorvos végez ilyen jellegű szüléslevezetést, de valami oknál fogva ő sem túl gyakran.. Sára születésekor vezetett ilyen szülést először az én orvosom is.) Az anyukák elriadnak a kényelmetlennek tűnő, apró és "túl egyszerű" eszköztől, a szülésznők (számtalan oktató videó és gondolom, azért némi gyakorlati bemutató ellenére is) idegenkednek tőle, az orvosok kényelmetlenségre hivatkozva (a sajátjukéra!!) szorgalmazzák az abszolút természetellenes és kényelmetlen fekve szülést.

És az orvosi műszer forgalmazók még csak tanácsot sem tudnak adni, hol szerezhetnénk be ilyen alkalmatosságot. (Noha elmondásuk szerint "meglepően sokan keresik".) A neten böngészve, a legközelebbi forrást az USA-ban találtam meg, és majd leestem a (nem szülő)székemről, mikor megláttam az árát (naivan max. 25e ft körül saccoltam). Én is ilyenen szültem eddig, most gyorsan letettem róla. (Mi kerülhet benne ilyen sokba??)



Jelenleg ott tartunk (ennek a cikknek a hatására), hogy az asztalos barátunkkal karöltve próbálunk készíteni, készíttetni fából egy széket. És emellett keresni egy olyan helyi szülésznőt, aki nem karba tett kézzel figyeli két méterről, mi is történik a szülőszobán.

Persze, tudom én, hogy nem válhat be mindenkinek ugyanaz, mint nekem, és vannak olyan esetek, amikor valóban szükség van már az ágyra; csak a józan ész, tapasztalat és az (új és régi) elméletek szerint is ennek kellene lennie az alternatív, végső esetben választandó módszernek. (Kb. mint a gátmetszés esetén.. kellhet néha, na de ilyen arányban??)

Vajon hány évtizednek kell még eltelnie, hogy az elméletben és külföldön gyakorlatban is jól működő módszerek felváltsák a dogmatikus berögzüléseket, s ne nekem kelljen úgy éreznem magam (ne azt érzékeltessék velem), hogy egy semmisemjó, folyton extrázó különc vagyok?

2010. nov. 4.

Láncreakció



Az úúúgy kezdődött, hogy rendeltem egy kis gyapjúfonalat.. aztán még egy cseppet. (Ha jól számolom, kb. 4-5 kilót összesen... :D) Ha csak rajtam múlott volna, sokáig így is marad, dobozban a fonal, de történetesen nem csak én rendeltem, hanem velem együtt (és külön, csak egyidőben) több blogger is. Pl. Arcencil is, aki nálam sokkal inkább a tettek embere. Ő már kötött is egy szép kis festett sapit Emmájának, s történetesen úgy alakult, hogy szüksége volt még egy kis fonalra. Ha nem lett volna, tán jövő télig elő sem kerül az én készletem. De ha már pár dekát legombolyítottam neki is, nekiálltam festésre alkalmas motringokra bontani a fonalaimat. És olyan csábítóan helyes kis motringok lettek!

Így hát gyorsan előkaptam a mindig kéznél lévő ételfestékeimet, és nekiálltam a pancsolásnak. (Nem lett volna most türelmem nekiindulni bogyókat, leveleket gyűjteni, festékleveket előre főzni.) Ne kérdezzétek, mi mindent tettem bele! Kezdetben patikus pontossággal mértem a koncepciómnak megfelelőnek tartott adagokat, színeket- persze, nem jött be. A cél szedervörös és -lila átmenetes fonal lett volna. Meggyaromával és türkizzel kezdtem, s még csak megmagyarázni sem tudom, mi történhetett a csibrikekben. Öntöttem menet közben ezt-azt még bele, csináltam a napi dolgaimat, közben rá-rá néztem, mit csinálnak a fonalaim. Ha nem tetszett, löttyintettem még rá valamit. A festőléből reggeltől késő délutánig szinte maradéktalanul kivonódott a vörös festékanyag, a tálkákban csak kék színű lé maradt. Érdekes módon az öblítésnél is inkább a kéket engedte a fonal, szóval az mindenképp megállapítható, hogy a gyapjú vonzódása a vöröshöz tagadhatatlan. :D



Azon már meg sem lepődtem, hogy a két minőségű fonal messze nem lett hasonló színű. Éjszakára a kékbe tettem egy újabb adag fonalat.. Reggelre halvány almazöld lett. (Ki érti ezt??) Mivel túl nagymamás lett ez a szín, elkezdtem az újbóli vad lötybölést: egy kis sárga, egy kis kávé, egy kis málnapiros.... Ééés...


(A képen még kissé nedvesen..)

... mivel nagyon érdekes szín maradt a fonal kihalászása után a festőtálkában, gyorsan beáztattam még egy adag gyapjút.. De nem vagyok igazán elégedett a színével, azt hiszem, még valamit ráfestek majd. :D (Szóval kevés lesz az a négyvalahány kiló.. :D)



Ami még érdekes lehet, kizárólag kézmeleg vízben áztattam a fonalat (semmi főzés, melegítés), nem szerettem volna, hogy összemenjen, filcesedjen. Nos, a mechanikai behatásokkal is óvatosabbnak kellett volna lennem (öblítés, csavarás), mert ennek ellenére tömörödött a fonal, mégsem lett sprőd. A mezei gyapjú picit továbbra is szúr (de azért kendőnek szerintem jó lesz, a merinó álompuha, igazi gyerekfonal. :)

Közben az első minigombolyagból el is készült egy miniproject: nyakmelegítő Sárának- már csak a gombolást kell kitalálnom. A színnel legelőször nem voltam megelégedve; nem csoda, hisz még az őszi színeket vizionáltam magam elé. Aztán ahogy a próbakötésben kialakultak a színátmenetek, már a kristályosan szikrázó hó és jég lebegett a szemem előtt: igazi vastag, puha, melengető nyakmelegítő készült a korcsolyapálya (leendő) hercegnőjének! :)



A mályva-lilásból pedig 40%-os készültségben egy Ercsu-féle VénuszII. stóla.. remélem, elég lesz a fonalam hozzá! :)
Related Posts with Thumbnails