2011. ápr. 5.

Régi restanciám (egyik :P)



Pontosan egy évvel korábbi. Tavaly annyian igyekeztek kedvesen segíteni az indián parti szervezésében, hogy ötlethiányra igazán nem panaszkodhattam. Aztán különféle családi okok miatt mégis meghiúsult a buli. Ez a vonat elment- gondoltam, nem úgy a lányom. Mert az elefántok és a gyerekek sosem felejtenek....

Sára idei zsúrjának tervezésekor felvetettem, mi lenne, ha lovagi bulit tartanánk, tekintve, hogy várunk már van hozzá. (Részletekről később.) Gondolatban már készítgettem is a hercegnői süvegeket, fátylakat, lovagi sisakokat, de elsőszülöttem igen hamar lehűtött, ő az indián partiját szeretné végre. Jogos. Megjegyzem, semmi indián-mánia nincs nálunk, perpill a Pán Péter is jegelve, szóval nem nagyon voltak megkötve a kezeim, indián korok és fajok tobzódtak nem annyira indiános dolgokkal.

Mutatom, milyen ötleteket sikerült megvalósítani, s miket nem - idő hiányában. Mert azért a spontán örömködést és játékot semmi sem übereli. :) Azért megérte a "felhajtást"- késő délután csillogó szemű, boldog kis vendégek vitték haza az ajándékaikat, kellékeiket.



A meghívót idén nem variáltam, mivel tavaly már megkapta a vendégek legtöbbje, most nem készítettünk másikat. Lettek viszont indián ruhák: régi T-shirt-öket megteáztattam, aztán az ujjukat, aljukat körkéssel bevagdostam. A nyakkört V-alakban kivágtam. Végül túl nagynak bizonyultak így a pólók kivágásai, így öltözködés közben hátul pár fércöltéssel összetűztem. Övként pólófonalból készült fonat szolgált. Nem nyertünk volna jelmezversenyt, de hancúrozáshoz, hangulatteremtésként jól bevált. Ha több időnk lett volna, ill. a gyerekek nagyobbak lettek volna, textil(vagy akár sima) filccel dekorálhatta volna mindenki a ruháját.

Érkezéskor mindenki választhatott egy előre megrajzolt fejdíszt, amit tetszése szerint színezhetett ki. Egy egyszerű A3-as lapot vágtam csíkokra, majd a végeikre fonalat rögzítettem. A már színes fejdíszekre mindenki maga választhatta ki a neki tetsző fácántollat, amit egyszerűen celluxszal ragasztottam a pánt belsejébe.

Miután arcfestéket nem sikerült időben beszerezni, egyszerű vörös rúzzsal festettem fel a csíkokat. Ez olyan tartósnak bizonyult, hogy volt anyuka, aki még másnap reggel is ezt csutakolta a lánya arcáról.. :D (Bezzeg amikor én a számra kenem...)



Innen már csak az indiánkiáltást és - szökellést kellett gyakorolni, hogy kellően felfokozódjon a hangulat. Terveztem még, hogy nyakláncot is készítünk tollakkal és gyöngyökkel, de végül örültem, hogy a szendvicsekhez le tudtam ültetni őket egy negyed órára. (Nem, a tortánál ilyen gond már nem volt..) Párom mintaapaként és sheriffként koordinálta a konyhai teendőket, egy indiánasszony segédletével. A minitörzs nem volt épp hálás, miután megtömték a hasukat nagy csatakiáltások közepette vették üldözőbe a két sápadtarcút (a másik(apuka) a kamera túloldalán igyekezett rögzíteni az eseményeket, ezért róla sajnos, nem készült fotó..), akik fejvesztve menekültek.



Olyan gyorsan elröpült a három óra, hogy a kincskeresésre is alig maradt idő. A térképet már jó régen elkészítettem, s csak miután teljes megelégedéssel szemléltem, jöttem rá, hogy ebből igazán bajosan tudják majd megtalálni a lányok az elrejtett kincseket.



Jó sokat töprengtem rajta, hogyan oldjam meg a kérdést, mert nem akartam, hogy a térkép kárba vesszen: na de miből jönnek majd rá, hogy a lakásban mi lehet a bölénycsorda vagy az indiántábor? Végül azt találtam ki, hogy a lakás különböző pontjait lefotóztam- ezek voltak a térkép állomásai. Az első állomás a totemoszlop, ezt egyértelműen meg lehetett találni, mert volt: Sárával készítettük előző nap.



Itt volt elrejtve a következő kulcs: meg kellett találni azt a képecskét, ami a térkép következő pontját jelölte- ha meglelték, a lap belsejében megtalálták, hogy a lakás melyik részén van valójában ez a hely. De voltak félrevezető nyomok is: minden ponton elrejtettem olyan képecskéket is, amin nem a következő állomás szerepelt. Ezek nem rejtettek információt, csak egy nyelvöltögető figurát.



Öröm volt nézni a lakásban ide-oda rohangászó, izgatott, keresgélő csapatot, ahogy hangosan felrivallnak egy-egy kép megtalálásakor. :D (Azért vigyázni is kellett, nehogy szétkapják nagy buzgalmukban a berendezést.. :D)

De nem volt ám ennyire egyszerű a dolguk- a piros X-hez közeledve már látták, hogy itt valami másra is számíthatnak, ugyanis az ipiapacsok tábora körül különféle lábnyomokat láttak. Ekkor tudták meg, hogy állatok jártak a táborban, az egyikük pedig ellopta és elrejtette a kincset. Meg kellett találniuk az állat képét, és követni a nyomait, hogy végre tényleg eljussanak a kincshez.



Már hónapok óta tervezem Sárával, hogy készítünk kincsesládikát, ami nagyon sok játékhoz jól jön, de sajna, erre még mindig nem került sor, így csak a megszokott kiskosarukban volt a "kincs" a játékok közé elrejtve. Így bizony, keresgélhették egy darabig, mire rábukkantak. Gondolom, kíváncsiak vagytok, mit rejtett a kosár, ezért leírom, bár nem igazán indiános: matricát, lufit, hercegnős meglepetéstojást.

A torta sem lett idén sk, s mivel a cukrászt nem akartam terhelni tipi alakú tortával (amiből bajosan került volna ki 24 szelet, hogy a gyerekeknek és rokonságnak is jusson), egyszerűen indiánfiú- és lány marcipánt kértem a torta tetejére. Tökéletesen bevált, hisz emeletes volt, ami az idei fő vágyálma volt a lányomnak.. mármint torta-ügyileg. :)



A buli közepén Gergő is becsatlakozott, innentől volt igazán izgalmas összeszervezni a dolgokat. :))) Nagy szerencsém, hogy Balázs és a barátaink is besegítettek, és pont a szoptatás végére megérkezett a nagyi is, aki készségesen vállalta már a büfiztetést. :D (Jövőre még izgalmasabb lesz, az egyévessel..huh.. :O)



A kisasszonyok alig akartak hazamenni, és nemhogy visszaöltözni nem voltak hajlandóak, de egyiket-másikat még azon is győzködni kellett, ugyan, legalább a kabátját vegye már fel. :)

Szummárum- sok megvalósítatlan ötlet maradt, nyolc-kilenc évesekkel, pláne nyáron, érdemes lenne újra megcsinálni: sok sok kézműveskedéssel, tábortűzzel, indiános dekorációkkal, indiánsátorral.. de az ovisoknál így is megvolt a hangulat, amibe még a hercegnős szalvéták és tányérok sem zavartak be... sőt! ;)


2011. ápr. 4.

Megfenyegettük..

.. az aranyesőt. Minden évben olyan gyatrán virágzott, kusza, kezelhetetlen ágakat növesztett, elhatároztuk hát, hogy idén kivágjuk. Erre ezt csinálja velünk. Jaj. :)


Related Posts with Thumbnails