2011. okt. 18.

Mintha mi sem történt volna



Ennyi kihagyás után legfeljebb így lehet folytatni a blogolást. Értelmetlen is volna visszatekintéseknek- pedig nyáron is volt több olyan dolog is, amiről talán érdemes lett volna írni, varrtam, kertészkedtem, újrahasznosítottam, barkácsoltunk az aprónéppel- és persze, a gyerekek is nőttek, mint a bolondgomba... :) Szóval zajlott az élet, néha olyan sűrűn, hogy gép elé ülni is alig (vagy nem) volt időm. Most, az ősz sűrűjében járva, kicsit mintha újra lelassultak volna a dolgok. Az első betegségeket is begyűjtöttük, így a lányok (Kata is elkezdte az ovit idén) most egy kicsit itthon pihennek. Próbálgatjuk az őszi dekorációkkal utolérni magunkat, de sajnos, a mai tevékenységünk pont a "jaj-ezt-ne" kategóriába tartozik. Épp ezért is határoztam el, hogy mások okulására post készül belőle.

Az őszben az egyik legcsodásabb látvány, amikor az elszíneződött faleveleken átszűrődik a napfény. E tekintetben pech, hogy az ablakaink többsége a szomszédság örökzöldjeire néz. :D Sebaj, volt néhány tervem, hogyan csempésszem ablak- és napfényközelbe a sok színes levelet. Néhány a sok, neten összegyűjtött ötlet közül:







A képek forrása a Pinteresten. (Ismeritek? :))

Végül elsőként az első képen szereplő verziót választottuk. A lényege, hogy zsírkrétaforgácsot olvaszt vasaló segítségével két réteg zsírpapír közé az őszi lomb minden (zsírkrétában) fellelhető színében, aztán levél formájúra vágja, felfűzi, s ablakba vele. Egyszerű, de nagyszerű, nem? A kép is szinte magáért beszél. Szóval nekiláttunk.

Az első tanulság: ez NEM gyerekeknek való feladat. Először olló élével próbáltunk forgácsolni, de ezt a gyerekek nagyon nehezen tudták megfogni, aztán játékkésre váltottunk, így azonban elég lassan ment a farigcsálás. A legcélratörőbb mozdulatsor egyébként a sárgarépa pucolásakor használt, így rögtön szembesültem is a háztartási nevelésben való elmaradásaimmal. :D



Tehát farigcsálni én farigcsáltam. Természetesen vasalni is én vasaltam. Ekkor lépett fel a második probléma: a két lap nem akart összeragadni. Tanuláság: NE HASZNÁLJ rossz minőségű zsírkrétát (erre se) és/vagy kevés forgácsot. Megjegyzem, sokat se, mert akkor meg kifolyik alapok közül a viasz. És- ahogy erre a leírásban is felhívták a figyelmet- feltétlen használj alátéteket a deszkát és a vasalót is óvandó. Amire viszont nem tért ki az útmutató: a forró, viaszos lap szépen felkunkorodik, s igyekszik kettéválni- ezért nem árt, ha rögtön odakészítünk pár könyvet nehezékként.




Eddig valahogy elvergődtünk, a színek összeolvadása utáni első csoda elmúlt, Kata nekiállt mással foglalkozni. :) Sára még kitartott- valódi leveleket használva sablonként, elkezdtük a kivágást. Nos, itt aztán már valóban igyekeznünk kellett, hogy az addig eggyé olvadtnak hitt lapok ne essenek szét. De ezen is túljutottunk valahogy és monofilre fűzve az ablakba akasztottuk a leveleket. Közben az egyik menthetetlenül szétesett, s a többiből is itt-ott potyogni kezdett a krétaréteg.


Végső következtetés: nem fogunk egy ablaknyit készíteni a viaszospapír-levelekből, bármilyen szépek is az eredeti blogban. Akit ennek ellenére nem rettentettem el, javaslom, a sima sütőpapír helyett próbálkozzon más (pl. pausz?) papírral, hátha... Ha valakinek már sikerült, vagy esetleg van valami ötlete, hol ronthattuk el a dolgot, várom a kommentjét.

Este azért még készítünk valamit a lányokkal, ne maradjon bennük rossz élmény az első igazi őszi próbálkozásunkról. Ez elég biztosnak tűnik:

Related Posts with Thumbnails