2012. márc. 29.

Tavasztündér invázió 1.

Nem is tudom, hogy szedjem össze egy frappáns, tömör postban Sára hatodik szülinapját. Valószínű, nem fog sikerülni. Bocsi. Azért ketté veszem inkább, hogy ne rettenjen el senki. :)
Szóval, szülinap: a koncepció ismert: tavasztündér partit szeretett volna a lányom.


Igazán szép és kerek rendezvény lett volna, ha az összes partikelléket felvonultatjuk, pláne beillene a blog profiljába, ha mindezt sk. vittem volna véghez, de megnyugtatok mindenkit: nem tettem. Sőt, tovább megyek: szerintem csak elvetemült sztájlisztok és kreaoldal szerkesztők merik az állítani, hogy mindez lehetséges. Mert persze; meg tudtam volna csinálni mindent, mert tudok tortát is sütni, lakást is dekorálni, koszorút is kötni, meg jelmezeket varrni stb... tehát a készségeim megvannak hozzá és ez nem szerénytelenség, csak így van. (Oké, semmi csúcsteljesítmény, de minden a még egész jó kategória.) Viszont van  két korlát: az IDŐ és a PÉNZ. Nagggyon  nem mellékes tényezők. És persze, érdemes racionalizálni, hogy mi az a csillogás és varázs, ami a pici lányoknak örömet okoz és elvarázsolja őket s mi az , ami már csak nekünk, felnőttszemmel számít fontosnak, esetleg egy rendezvényszervező iroda referenciájában (vagy egy ehhez hasonló blogban) fényképként jól mutat. És szintén agyament dolog vagyonokat áldozni egy kisgyerek (vagy felnőtt) megünneplésére, mert valójában nem ettől lesz emlékezetes az esemény.

Azért itt megpróbálom bemutatni, milyen ötleteket valósítottunk mi meg, s mi az, ami nálunk kimaradt, de esetleg más bevetheti, ha a kislányának tematikus tündérbulit szeretne rendezni.


A zsúron nyolc kislány vett részt, az előkészületeket már régóta Martha Stewart tanácsai alapján teszem meg. Ő azt ajánlja, hogy 2-3 gyerekenként feltétlen számoljunk egy felnőtt segítővel. (És hogy a vendégek száma ne legyen több a szülinapos éveinek számánál) Tökéletesen igaza van! A nyolc (kettő nem vendég, saját) gyerekre a párommal ketten és az egyik kislány két szülője úgy volt elég, hogy a buli végére úgy éreztük magunkat mind a négyen, mintha a félmaratont futottuk volna le. Pedig csak kislányokat kellett kordában tartanunk.. :D

Igyekszem sorba venni, mitől is lett tündérparty a zsúrunk:

Először is, természetesen, a meghívó is erre szólt: bimbóbontogató kis tündéreket invitáltunk a tavasz megünneplésére.

Azt terveztük Sárával, hogy  ő már teljes harci felszerelésben várja a vendégeit a bejáratnál, s ott varázsoljuk őket is tündérré. De mivel mindig kerül porszem a gépezetbe, az improvizáció ilyenkor is nagyon fontos: én még fésűvel és harisnyával kergettem a félpucér lányiamat a szobájukban, mikor már - kissé khm.. korábban a vártnál- betoppantak az első vendégek. Így aztán a frontot széles vállal kezdetektől tartó férjem invitálta be őket, s a kislányokat rögtön leültette a Tündérműhelybe (ebédlőasztal köré), ahol mindenki elkészíthette a  tavaszi tündérkoszorúját és a varázspálcát.


A koszorú a tavalyi indián fejdísz sémájára készült: egy üdezöld kartoncsík két végébe fűztem pamutmadzagot, így nem volt gond a bőség állításával. Az előre kivágott, különböző színű virágokból és levelekből mindenki tetszése szerint válogathatott és ragaszthatott a koszorújára.


A varázspálca ötletét aznap reggel találtam a neten, mikor épp csillag alakú sablont kerestem a korábban fejben megformált pálca kivitelezéséhez. Rögtön váltottam, s hogy mekkora sikere volt- másnap reggelre közel ötvenen repinnelték a Pinteresten. A kislányoknak is nagyon tetszett: a famentes rajzlapra nyomtatott pillangót kiszínezték (sok-sok csillogó filccel természetesen), majd körbevágták.

 
 Ezután a pillangó testén két apró metszést ejtettem az ollóval és ide fűztem be a majálisokon osztogatott pálcás lufik félbevágott pálcáját. A pálca végén lévő lyukba szúrtuk be a zseníliadrótból készült csápokat, s végül következett a legizgalmasabb dolog: mindenki maga választhatta ki a szalagos dobozomból, hogy milyen szalagokat kössünk a pálcájára. :)


Aki elkészült, arra feladtuk a koszorút és a tündérszárnyakat. (Ezek részben saját készletből származtak, részben a vendégek hozták magukkal.) A kistündér egyet pördült, egyet körözött a pálcájával, majd megszórtuk tündérporral (rózsaszín csillámpor) és a kis arcukra is kentem egy cseppet. " Most már igazi tündér vagy!" - mondtam, és öröm volt nézni, ahogy ragyogott az arcuk.


Aztán már futottak is pálcástól, szárnyastól, hogy felfedezzék a játszószobát...

Közben a párom is átlényegült-  hagyományosan ők testesítik meg a legyőzendő ellenséget a bulikon a másik apukával együtt - csupa kékbe öltöztek, Balázs arcát még be is kékítettem itt-ott. Ők lettek a Dérkoboldok, akik fagyot hoznak, s a tavasztündérek kergetik el őket. (Nem mellesleg, ők készítették szorgosan a szendvicseket, míg én a Tündérműhelyben segédkeztem- mondjuk, meg is látszott a választott formákon, én kissé másként képzeltem eredetileg a dekorációt, de így még hitelesebb volt, hisz koboldszendvicsről volt szó!)


A táncikálás (gyerekzene és ír-kelta zene ment aláfestésnek, ha még nem lett volna amúgy is elég nagy a hangzavar) és szabad játékok után el is kezdődött az első játék: a Fagyos Fogócska. A Dérkoboldok igyekeznek elfogni a tündéreket. Akit elkapnak, azt megdermesztik, és nem mozdulhat, hacsak egy másik tündér a varázspálcájával meg nem érinti, s is felolvasztja. Néha aggódom amiatt, hogy túl komplikát szabályokat találok ki, de a lányok nagyon ügyesen megértették a játék lényegét, és természetesen az volt a legizgalmasabb rész, mikor egy (vagy több) bajba került tündért ki kellett szabadítani. Hogy el tudjátok képzelni, ez mivel jár: a játék színtere kb. az egész lakótér volt: konyha-ebédlő-nappali-előszoba-játszószoba. Végül a fiúk teljesen kinyúltak a rohangálástól, s a tündérek végső csapást mértek rájuk (az apukák meg dőltek a röhögéstől. :D)


Ezzel a tündérek megszerezték a Dérkoboldok éléskamrájának a kulcsát, s máris leülhettek uzsonnázni. (A fogócska közben volt elég időm az ebédlőasztalról eltüntetni a Műhely nyomait)


Az asztali dekoráció - és a dekoráció általában- nem valósult meg teljes egészében: az eredeti elképzelés szerint a tányérok alatt zöld szalvétából kivágott levelek lettek volna az alátétek, a sütik és szendvicsek alá pedig rózsaszín virágforma szalvéta került volna, sárga középpel és zöld levelekkel. A negyedik bolt után feladtam a pasztellsárga,-zöld és - rózsaszín sima szalvéták felhajtását- ebből készült volna amúgy  a girland is. Tanulság, hogy sokkal korábban kell elkezdeni nyomozni ilyenkor.

A poharakra ezüst üvegmatricával készítettem el mindenkinek a nevét, csillámragasztóval kitöltve az üres  helyeket, igyekeztem különböző színű csillámokat használni, így nem volt keveredés a poharakkal. Persze, tündérszínű (rózsaszín, lila, sárga) szívószál is dukált, amit nagyi készleteiből oroztam el. :)

Az egyszerű szendvicseket sütikiszúróval formázott, pillangó és virág alakú sajttal, felvágottal, zöldségekkel szándékoztam aktualizálni, végül ez lett belőle.  Hehe- koboldok, mit várjon az ember tőlük? :DD
A minimuffinokat virág formájú szórócukorral díszítettem (ami sztem tök ízetlen, mégis mindenki el volt ragadtatva). A gyümölcsökből már csak tukmálásra ettek egy keveset, s rohantak is tovább játszani.

Eztán következett a legjobban várt játék, a Kincskeresés.. de arról majd legközelebb..

(Ui.: Sajnos, a fényképezésre csak ad hoc volt energiánk, mikor melyik felnőtt ráért, kattintgatott egy párat, így nem minden látszik jól a képeken..)

2012. márc. 22.

A világ legveszélyesebb gyurmája

Ehető ugyan, de gyerek kezébe nem való. A felnőttek is csak a legnagyobb körültekintéssel fogjanak hozzá, ha ezzel az alapanyaggal akarnak dolgozni. Szinte illékony. Vészesen gyorsan fogy, így különösen problémás, ha valami (ideiglenesen) maradandót szeretnénk készíteni belőle. Nagy önuralomra és teljes titoktartásra volt szükségem, hogy ezek a figurák elkészülhessenek. Viszont utána az összes maradék marcipánt megettem. :D
(Na jó, egy kicsit hagytam a lányoknak is, csak még nem kapják meg, nehogy lebukjak, mi készül..) 


A tündérek -természetesen- Sára tortáján fognak csücsülni; minden kislánynak jut majd egy-egy. Különösen izgalmas a produkció olyan szempontból, hogy a tortát rendeltem- és majd csak a zsúr előtt 1-2 órával derül ki, hogy egyáltalán elférnek-e a díszek a sütin. Remélem, igen.(A tökéletes szárnyra keresem még a megoldást, egyelőre szaténszalag és virágbolti pilleszárny - vagy semmi, mert úgysem fér fel- közt vacillálok.  )
A kedvencem:

2012. márc. 9.

Gólyahír

.. nem nálunk! (Mielőtt valaki a szívéhez kapna..) A múlt héten unokatestvéreméknek született meg a második babájuk- egy édes fiúcska.  Babalátogatóba ezt vittük neki:



Ősszel a sógoromék csöppnyi lánykája kapott hasonlót- természetesen ő a babaszobájához illő pink-narancs kombinációban.



Az ötlet és az elkészítés menete itt található: http://www.sweetaprils.com/2011/08/diaper-motorcycle-tutorial-diy-how-to.html

2012. márc. 8.

Post it - avagy meghívó meglepivel


Hihetetlen, hogy megint eltelt egy év! És már megint itt vagyok Sára következő szülinapi bulijának küszöbén. Ez már a hatodik lesz. Szervezkedünk böcsülettel, immáron a nagylányt is teljesen bevonva az előkészületekbe. Jövök majd az álmodozó-ötletes blogbejegyzéssel is, de mivel a meghívónk prototípusa elkészült már, s ma előtört belőlem a grafomán, gondoltam, megmutatom, mivel rukkolunk ki idén. Meg az is eszembe jutott, hogy talán nőnapi meglepinek is használható. (Igen, tudom, hogy ma van Nőnap, de csak tegnap este találtam ki. Majd jövőre akkor, na. Azért megtaggelem erre is.. :D)

Szóval az idei buli a tavasztündér témakör köré igyekszik szerveződni. A neten igazán sok remek tündéres ötletet lehet találni, de a meghívók nagy többségét fantáziátlannak találtam. Arra goldoltam, milyen jó lenne, - ha már tavasztündér- nyíló virág lenne a meghívó. Először a katicás meghívó mintájára gondoltam egy tulipános verziót elkészíteni, de nagyon foglalkoztatott egy 3D-s variáns is. A szirmokat összeragasztanánk, és a belsejében lenne a szöveg. Igen ám, de milyen ragasztó az, ami könnyen ragad, aztán könnyen enged? Nos, a post-itén kívül más nem jutott eszembe... Így született meg ez a kisvirág. A szárát - és a kis ajándékot egy nyalóka adja, a meghívó szövege pedig egy papírcsíkra került, amit a nyalókafej köré csavartunk.  A végleges szöveg természetesen nyomtatott lesz majd, és a címzettek neve a levélre fog kerülni.


Igyekeztem úgy fotózni, hogy a képek magukért beszéljenek- a szirmokat, leveleket szabad kézzel vágtam ki, az első képen a satírozott rész jelöli, hogy melyik a post-it ragasztós fele.


A szirmokat kivágás után párosával-egymással szemben fűzzük a szárra úgy, hogy a szirmok csúcsán a ragasztós rész egymással szembe nézzen, s így minél nagyobb felületen ragadjanak össze a szirmok.




 

Összeragasztás után marokra fogva össze is lehet gyűrni, hogy minél jobban simuljon a fejre a szirom. Miután mind a hat szirom felkerült,  a szárnak kivágott papír maradékát négybe hajtva a képen látható módon csészelevelet készítünk, s ha ez  is a helyén van már, a ragasztós szárat a lehető legszorosabban a szirmok közelébe illesztve szorosan feltekerjük.



Végül a levelet a csúcsánál hosszában félbehajthatjuk, hogy egy kicsit plasztikusabb legyen (vagy ezt is meg lehet gyűrni), s ha szükséges, a száron túllógó papírt levágjuk.


 

Íme, a bimbó. Pont tavasztündéreknek való bontogatni. :D


Related Posts with Thumbnails